Kovács Patrik
Prey for the Devil – amerikai, 2022. Rendezte: Daniel Stamm. Írta: Todd R. Jones és Earl Richey Jones. Kép: Denis Crossan. Zene: Nathan Barr. Szereplők: Jacqueline Byers (Ann nővér), Virginia Madsen (Dr. Peters), Colin Salmon (Quinn atya), Christian Navarro (Dante atya), Posy Taylor (Natalie). Gyártó: Confluence Productions / Gold Circle Films / Lionsgate. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 93 perc.
Ha vannak műfaji alakzatok, melyek emberemlékezet óta mozdulatlanul lebegnek az időben, az ördögűző-horror mindenképp ezek táborát erősíti, mégpedig a narratív, tematikai és stílusbeli invenciókkal szembeni nagy ellenállóképessége miatt. A zsáner születése óta hit és szkepticizmus, bűn és erény, tudomány és teológia csatamezeje; az egyházi személyek, avatott démonvadászok és hivatásos rendfenntartók pokolbéli teremtmények elleni – na meg a kárhozatra ítélt lelkek megmentését célzó – küzdelmei limitált számú, s egymáshoz feltűnően hasonlatos cselekménysémákat eredményeztek, és akkor még nem is beszéltünk a borzongásélményt szolgáló vizuális hatáselemek egyformaságáról.
Nem csoda hát, ha Daniel Stamm Démoni fény című új filmje sem képes megreformálni a műfajt. A történet szerint a klérus hosszas kihagyás után ismét ördögűző tanfolyamokat indít, hiszen úgy látják, világszerte egyre több ártatlan lelket hajtanak uralmuk alá a Sátán küldöttei. Ann nővér az egyetlen, aki apáca létére bekapcsolódhat a programba, ám érdeklődése személyes gyökerű: édesanyját évekkel korábban egy megátalkodott démon hajszolta a halálba, s most úgy tűnik, ugyanez az entitás szállta meg az angyali természetű kislány, Natalie testét is. A múlt árnyaival dacoló Ann szent küldetésének tekinti, hogy megszabadítsa a gyermeket zsarnoki fogvatartójától. Eddig hát a nem túlságosan eredeti történet, melyet Stamm végeredményben egy merész fordulattal családi melodrámává formál ahelyett, hogy a feszültségépítésre összpontosítana. A Démoni fény horrorként bődületesen unalmas: a rendező ügyesen kerüli a sokktechnikát, inkább a pőre, naturalisztikus képek erejében bízik, ám a Natalie sátáni erőkkel vívott harcát bemutató jelenetsorok inkább megmosolyogtatók, semmint rémisztők. Vajon mikor jön el az az idő, amikor a műfajjal szerencsét próbáló direktorok majd nem félnek úgy az újító szellemű ötletektől, akár ördög a tömjénfüsttől?
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/12 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15610 |
