Kránicz Bence
Black Adam – amerikai, 2022. Rendezte: Jaume Collet-Serra. Írta: Adam Sztykiel, Rory Haines és Sohrab Noshirvani. Kép: Lawrence Sher. Zene: Lorne Balfe. Szereplők: Dwayne Johnson (Teth Adam), Aldis Hodge (Hawkman), Pierce Brosnan (Dr. Fate), Sarah Shani (Adriana), Mohhamed Amer (Karim). Gyártó: DC Entertainment / Flynn Picture Company / New Line Cinema. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 125 perc.
Lett volna rá esély, hogy a Black Adam intelligens szuperhősfilm legyen. A címszereplő hálás figura abból a szempontból, hogy rossz- és jófiúként is meg lehet írni. Otto Binder és C. C. Beck 1945-ben léptették fel először, hogy aztán a DC-képregényekben évtizedeken át mindössze gonosztevőként számoljanak vele. Az utóbbi években azonban ez megváltozott: a kiadó szuperhősös sorozatainak kétezres években kezdődő, Geoff Johns író vezérletével zajló átalakítása Black Adamet sem hagyta érintetlenül, mi több, legutóbb egészen az Igazság Ligája tagságáig repítette őt, ami köztudomásúlag a szuperhősi szakma csúcsa. Ugyancsak izgalmassá tehette volna a történetét, hogy nem az untig ismert Gothamben vagy Metropolisban játszódik, hanem a Kahndaq nevű, közel-keleti, kis országban, amelyet egy nemzetközi bűnszövetkezet irányít. Black Adam, az ősi legendák félistene nemzeti hősként születik újjá, veszélyt jelentve nemcsak a helyi zsarnokokra, hanem az amerikai igazságosztókra is. Márpedig egy évvel azután, hogy az amerikaiak katasztrofális eredményekkel kivonultak Afganisztánból, Black Adam összecsapása az Államokból érkező Igazság Szövetségével akár a szuperhősök óvatos kritikájára is alkalmat adott volna.
Mindebből semmi sem valósul meg. A Black Adam egyetlen kétórás csatajelenet, amelyben – lévén a harcoló feleknek legfeljebb percnyi pihenőket engedélyez a történet – egyetlen izgalmas vagy árnyalt karaktert sem ismerünk meg. Céljaik homályosak, tetteik értelmetlenek maradnak, akárcsak Dwayne Johnson döntése, hogy éppen ezzel a filmmel váltson belépőt a szuperhősműfajba. Pedig Johnson karizma és karizmája elbírja az évezredes múltban öntudatra ébredt és a jelenben újra harcra kész főhős kettős szerepét. Ám a mítoszok és a modernitás hősalakjainak összevetése megint csak elvesztegetett lehetőség marad az év egyik legrosszabb és minden bizonnyal leglustább nagy-hollywoodi produkciójában.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/12 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15609 |
