Fekete Tamás
Black Panther: Wakanda Forever – amerikai, 2022. Rendezte: Ryan Coogler. Írta: Ryan Coogler és Joe Robert Cole. Kép: Autumn Durald Arkapaw. Zene: Ludwig Göransson. Szereplők: Letitia Wright (Shuri), Lupita Nyongo (Nakia), Danai Gurira (Okoye), Winston Duke (M’Baku), Angela Bassett (Ramonda). Gyártó: Marvel Studios / Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 162 perc.
A függetlenfilmesként indult, a Sundance-en, majd pár hónap elteltével Cannes-ban is díjazott Ryan Coogler 2015-ben előbb a Rocky-sorozathoz szerződtették újdonsült trénerként, majd három évvel később rá bízta a Marvel az első olyan filmjét, ahol a főhős színesbőrű. A Fekete Párduc történelmet írt: ez volt az első szuperhős-alkotás, amit az Akadémia tagjai jelöltek a legjobb filmnek járó Oscar-díjra. Noha ez nyilvánvalóan eltúlzott reakció volt, annyi bizonyos, hogy Coogler képes volt egyéni hangon megszólalni az egyforma képregény-feldolgozások tengerében. Az akciójeleneteket másodlagossá tette: nem öklök, pörölyök és pajzsok, hanem felfogások csaptak össze egymással.
A címszerepet alakító Chadwick Boseman két évvel ezelőtti, túlzás nélkül mindenkit megrázó halála után a stúdiónak ugyanúgy a folytatás mikéntjéről kellett elgondolkodniuk, mint Wakanda elöljáróinak. Vajon hogyan és merre lehet továbblépnie annak a törzsnek, amely hirtelen elvesztette az egységet jelentő és a követendő irányt kijelölő vezetőjét? A folytatás tehát egyrészt a váratlanul megjelenő, nyomasztó örökség terhéről, a méltó utódlás módjáról szól – nem elsősorban az új vezető személyéről, mint inkább a korábban meghatározónak bizonyuló eszmék folytatásáról, vagy esetleges sutba dobásáról. Az új vezetés pedig egyúttal azt is jelenti, hogy újból döntést kell hozni az elzárkózás és a kiterjedt együttműködés kérdésében, ahogy a bosszúállás jogosságát illetően is. Az író-rendező Coogler mégsem elégszik meg azzal, hogy ugyanazt a kérdést teszi fel, csak éppen új személytől várja rá a választ. A latin-amerikai származású Namor (és az őt alakító, mexikói születésű Tenoch Huerta) antagonistának megtétele egyúttal emlékeztet arra is, hogy a fehér hódítók nem csupán Afrikát igyekeztek uralmuk alá hajtani; Coogler a feketék után a latino közösség traumáit és dilemmáit is sikeresen tudta ábrázolni
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/12 58-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15608 |
