Orosdy Dániel
Diabolik – olasz, 2021. Rendezte: Marco és Antonio Manetti. Írta: Michelangelo La Neve. Kép: Francesca Amitrano. Zene: Pivio és Aldo De Scalzi. Szereplők: Luca Marinelli (Diabolik), Miriam Leone (Eva), Valerio Mastandrea (Ginko), Alessandro Roja (Caron), Serena Rossi (Elisabeth). Gyártó: Mompracem / RAI Cinema. Forgalmazó: HBO Max. Szinkronizált. 133 perc.
Elméletileg régi ismerősünk a címszereplő, hiszen több Diabolik-fumetto is megjelent itthon (lásd Filmvilág 2018/12., Kránicz Bence: Papírmozi – A halál angyalai), sőt az alkotókról szóló A Diabolik nővérek című 2008-as dokumentumfilm is eljutott hozzánk. Másrészt viszont erős túlzás lenne azt állítani, hogy a képregényekkel eleve sajátos viszonyt ápoló nagyközönség garantáltan felkapja a fejét mindenre, ami Diabolik (még a jóval ismertebb Marvel-hősöknél sem kézenfekvő ez), és ezzel szoros összefüggésben komoly hiányossága a filmforgalmazásnak, hogy a Mario Bava-életmű számtalan gyöngyszeme közül többek között a Danger: Diabolik (1968) című adaptáció sem jelent meg hazánkban.
Fura élményben lesz tehát része annak, aki előtanulmányok nélkül, pusztán az „új, európai képregényfilm” ígéretében bízva próbálkozik a Manetti testvérek tavalyi mozijával. Diabolik (itt – még?) ugyanis nem szuperhős, hanem antihős, aki fiktív helyeken, de azért jórészt még a valóság talaján állva hajtja végre gaztetteit, fittyet sem hányva az ártatlanokra. A nyitó menekülős jelenet azonnal több fontos kérdést is felvet – például hogy miért kéne a fülünk botját is mozdítani egy rideg tolvaj és tömeggyilkos kedvéért, de a szigorúbbaknak már a rámpás ugratás is elég lehet a „cápaugrás” megéléséhez.
Szerencsére a két Manetti stílusosan, a képregényekre és konkrétan Diabolik világának újrateremtésére nagy hangsúlyt helyezve írta és rendezte meg a filmet, ráadásul a színészek, a tempó és a zene is (többnyire) átlagon felüli, így a Diabolik képes bő két órára saját univerzumot teremteni. Félő azonban, hogy ennyi idő elteltével az élmény is gyorsan veszít a szavatosságából, és a megválaszol(hat)atlan kérdések mélyebb nyomot hagynak az erényeknél. Bavának lehetett igaza: okosabb az efféle „ellen-Batman”-eket egy karikatúrákkal teli, színes-szagos mesevilág szereplőjévé tenni, akkor a bűneik súlya sem válik nyomasztó teherré a néző vállán.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/12 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15601 |
