Árva Márton
Argentina 1985 – argentin, 2022. Rendezte: Santiago Mitre. Írta: Mariano Llinás és Santiago Mitre. Kép: Javier Julia. Zene: Pedro Osuna. Szereplők: Ricardo Darín (Strassera), Peter Lanzani (Ocampo), Alejandra Flechner (Silvia), Claudio Da Passano (Somigliana). Gyártó: Kenya Films / Amazon Studios. Forgalmazó: Amazon Prime. Feliratos. 140 perc.
A történelmi emlékezet tanulságos nemzedéki mintázata tűnik kirajzolódni az 1976-83 közötti argentin katonai diktatúrát tárgyaló filmek történetében. Míg a törékeny demokrácia első évtizedeiben melodrámai hangvétel (A hivatalos változat, La noche de los lápices) vagy dokumentumfilmes megközelítés (Botín de guerra, Prohibido) segítette a korszakot átvészelt nézők szembenézését a véres elnyomás friss élményével, az ezredforduló utáni drámák már gyakran a gyermeki fantázián szűrték át a visszatekintést (Kamchatka, A kis ellenálló). Végül a 2010-es évektől a thriller izgalmai (A klán, Azor), illetve egy-egy bravúros műfajkeverés (Szemekbe zárt titkok, Az angyal) hozta közelebb a traumát a személyesen már inkább csak közvetve érintett generációkhoz.
Ennek fényében akár sejthető is lehetett, hogy a 2022-es Argentina 1985 nem elégszik meg a korábban bejáratott műfaji sémákkal, de a katonai junták vezetőinek perét feldolgozó film sajátos zsánermixe a témamegjelölés és a rendező eddigi életműve alapján is meglepő. A reálpolitikai machinációkat alapos szigorral feltérképezve nevet szerzett Santiago Mitre (El estudiante, La cordillera) ugyanis úgy követi a bűnösök felelősségre vonását sürgető ballonkabátos ügyész útját, hogy a könnyek közt elmondott tanúvallomások és a sötét fenyegetések képsorai közé vígjátéki, heist vagy éppen ifjúsági filmeket idéző pillanatokat illeszt. Az Argentina 1985 így még látványosabban ellentmondásos rendszerváltásfilm, mint a chilei Pablo Larraín Nója: az állami terror hivatalos bukásának valódi és álarchívokkal átszőtt keserédes sikertörténete, melyben a múltidéző esztétika egyszerre hitelesítő és eltávolító hatását még a radikális hangnemkeverés is tetézi. A kínzások felidézése és a megindító vádbeszéd mellé ékelt könnyed zenés montázsokkal, bájos fiatal ügyvédcsapattal vagy humoros szópárbajokkal ugyanakkor Mitre korántsem relativizál, mindössze napjaink figyelemzavaros nézőjének is megüzeni, hogy az embertelen önkénnyel szemben esélytelenül is a végsőkig kell küzdeni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/12 61-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15598 |
