Bárány Bence
Smile – amerikai, 2022. Rendezte és írta: Parker Finn. Kép: Charlie Saroff. Zene: Cristobal Tapia de Veer. Szereplők: Sosie Bacon (Rose), Kyle Gallner (Joel), Jessie T. Usher (Trevor), Robin Weigert (Dr. Northcott). Gyártó: Paramount Players / Temple Hill Entertainment. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 116 perc.
Bölcsen döntött a Paramount, amikor az eredetileg VOD-ra szánt Mosolyogjot a sikeres tesztvetítések hatására mégis a mozikba küldte, Parker Finn első nagyjátékfilmje ugyanis egy kifejezetten vetítőtermi környezetért kiáltó, hátborzongató szórakozás, amire őrjítő szüksége volt már az utóbbi időben kissé megfáradt kommersz horrornak. Ne várjunk semmi forradalmit: Finn mindössze fogja A kör-filmek határidő-logikáját és a Valami követ emberről emberre átokszerűen vándorló gonosz entitását, majd az összeollózott alapképlethez hozzáadja saját, érdekfeszítően bizarr ötletét, s végeredményként egy felettébb működőképes, érdemi mondanivalóval rendelkező horrorfilmet tesz az asztalra.
Az összkép persze közel sem mentes az elsőfilmes esetlenségektől: például joggal róható fel a filmnek, hogy olyan, mint egy kétórásra duzzasztott jumpscare-összeállítás, ahogyan a játékidő felére az is kibukik, hogy a rendező nem mindig találja el jól az arányokat, emiatt sokszor nehéz eldönteni, mennyiben veendők komolyan a látottak, mivel bizonyos jelenetek szinte parodisztikus szándékot sejtető abszurditásba torkollanak. A Mosolyogj legfőbb erénye saját hatásmechanizmusában rejlik: Finn érezhetően nagy élvezettel, okosan borzolja a néző idegszálait, amiben meghatározó szerepe van a velőig hatoló soundtrack és a vérfagyasztó hangkulissza összjátékának, illetve annak a – némiképp becsapós – trükknek, hogy gyakran egészen másra futtat ki egy-egy pattanásig feszült szituációt, mint amire számítanánk. Ez a szűnni nem akaró ijesztgetés pedig egy meglehetősen lélekölő, a transzgenerációs traumák leküzdhetetlenségét tematizáló történetbe ágyazódik, amelynek egyetlen, csalódáskeltő buktatója, hogy végül – minden addigi misztikumot sztornózva – a legkézenfekvőbb magyarázatban kulminál. Ha klasszikussá nem is válik, annyit mindenképpen elért a Mosolyogj, hogy zavarba ejtő módon definiálta újra az erőltetett mosoly fogalmát.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/11 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15571 |
