Kovács Patrik
The King’s Daughter – ausztrál, 2022. Rendezte: Sean McNamara. Írta: Barry Berman és James Schamus. Kép: Conead W. Hall. Zene: Joseph Metcalfe. Szereplők: Pierce Brosnan (XIV. Lajos), Kaya Scodelario (Marie-Josephe), William Hurt (Père La Chaise), Benjamin Walker (Yves), Pablo Schreiber (Dr. Labarthe). Gyártó: Lightstream Pictures Australia / TKD Film Rights / Bliss Media. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 90 perc.
Általában rossz ómen, ha egy filmet hosszú időre „a dobozban felejtenek”, mielőtt eljuthatna a mozikba – márpedig a The King’s Daughter esetében éppen ez a helyzet: Sean McNamara mozgóképes tündérmeséje még az előző évtized derekán forgott, ám egy egy sor nem várt nehézség (a stúdió fejesei eleve nem fogadták tárt karokkal a készre vágott darabot, az egyik mellékszereplő, a kínai származású Fan Bingbing pedig parázs adóvitába keveredett saját hazájával) miatt csupán nyolc esztendő múltán került a nagyérdemű elé. A sztori Vonda N. McIntyre 1997-es regénye, a science fiction és a történelmi románc metszéspontjában álló A Hold és a Nap alapján íródott. XIV. Lajos udvarában járunk, s a Napkirály csillaga épp leáldozóban van: háborúskodásával kiürítette a kincstárat, ráadásul ő maga is merénylet áldozatává válik. Jóllehet felépül sebeiből, megszállottan kezdi fürkészni a halhatatlanság titkát. Foglyul ejti a távoli Atlantisz vidékének mesebeli teremtményét, egy varázserejű sellőt, mely – véráldozata révén – segíthetne megszabadulni az uralkodónak a halandóság béklyójától. Mindeközben Versailles-ba érkezik a király balkézről született leánya, Marie-Josephe is, aki nemcsak szikrázó tehetségű komponistaként bűvöli el az udvart, de a sellő felügyeletével megbízott hajóskapitányba is beleszeret, mi több, összebarátkozik a halálra ítélt csodalénnyel.
McNamara szemlátomást megkísérelte feszesebbre szabni az eredeti mű cselekményét, ám a szüzsé egyes szálai – részben a mérhetetlenül kurta játékidőből fakadóan – olykor teljesen elvékonyodnak (kiváltképp a főhősnő és a kapitány románca), a narratíva nem egyszer megbocsáthatatlan bakugrásokkal halad előre, és akkor még nem is szóltunk a CGI-jal gazdagon kibélelt, már-már videoklipszerűen megkomponált jelenetsorokról vagy a zavarba ejtően modern – sokszor a múlt század alkonyának divatját idéző – kosztümökről. Ezek után csak egyetlen kérdés maradhat nyitva: vajon Pierce Brosnan öreguras sármja és bölcs humora megér egy mozijegyet?
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/11 58-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15569 |
