Rudas Dóra
Ma nuit – francia, 2022. Rendezte: Antoinette Boulat. Írta: Anne-Louise Trividic és Antoinette Boulat. Kép: Laetitia de Montalembert. Zene: Nicolas Erréra. Szereplők: Lou Lampros (Marion), Tom Mercier (Alex), Carmen Kassovitz (Justine), Lucie Saada (Calypso). Gyártó: Macassar Productions / Sombrero Films. Forgalmazó: magyarhangya. Feliratos. 87 perc.
A gyász olyan érzelem, amit csak az ismer fel igazán, aki maga is átélte. Ezzel a gondolattal nyit Antoinette Boulat első filmje, és igaza van. A gyászoló ember ugyanúgy néz ki, mint bármelyikünk, szerettei elvesztése azonban megnehezíthet számára olyan tevékenységeket, ami másoknál észrevétlenül történik. Ilyen lehet a biztonságérzet átélése, az elengedés élménye vagy akár a légzés. Marion anyja, elhunyt nővére szülinapját ünnepli, amivel a lány képtelen szembenézni, ezért inkább nyakába veszi a várost, hogy barátokkal és bulizással harsogja túl a rá váró éjszaka hangjait. Mindenféle kalandokba keveredik, de amint egyedül, marad nyomban visszaszakad rá a valóság és a múlni nem akaró idő súlya.
Bár Boulat casting directorként már sokat bizonyított, a Ma már holnap van aligha lehetne elsőbbfilm. Nehéz témát igyekszik feldolgozni, amit – a párizsi terrortámadásokra utalva – társadalmi traumákkal aktualizál. A fojtogató város zaját a természet békéjével szembeállítva a kötelező (zavaróan könnyen értelmezhető) metaforák is kipipálásra kerülnek, nem beszélve a megújulást hozó folyóról, amit sokáig csak a partról bámul. Jól működik az alapötlet, hogy a már mindenhogyan megjelenített gyászt egy végigsétált éjszakába sűrítse, egyfajta „lokális roadmovie-ként” ábrázolva, hogyan menekül egy PTSD-vel küzdő ember az őt felfaló fájdalom elől, és egyben azt is, mennyire nem juthat messzire tőle. Ez tehát egy minden kritériumot teljesítő, ötöst érdemlő vizsgafilm lenne, moziélménynek ugyanakkor közel sem ilyen kiváló. Míg a szorongást sikeresen, azt a hatást, ami ahhoz kell, hogy egy ilyen film megülje a néző szívét, nem tudja megteremteni. Bár lehet, hogy a nyitómondat valójában egy előre magyarázott bizonyítvány, és a film csak annak élvezhető maradéktalanul, aki maga is érintett.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/11 57-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15566 |
