Jean-Luc,
hogy ne kelljen ezt a levelet végigolvasnod, a lényeggel kezdem: nem veszek részt a filmed finanszírozásában. Másodszor, mellékelten visszaküldöm a Jean-Pierre Léaud-hoz címzett leveled: elolvastam, és undorítónak tartom. Emiatt a levél miatt érzem úgy, itt az idő, hogy végre szemedbe vágjam, és nem is röviden, milyen szar ember vagy. […]
Kurvára nem érdekel, mi a véleményed az Amerikai éjszakáról, azt viszont szánalmasnak tartom, hogy még ma is képes vagy beülni olyan filmekre, amilyen az Amerikai éjszaka is, és amikről látatlanban is tudod, hogy se a moziról alkotott koncepciódnak, se az életről alkotott felfogásodnak nem felelnek meg. […]
Megváltoztattad az életedet, megváltoztattad a gondolkodásodat, és mégis, képes vagy órákig ücsörögni a moziban, és fárasztani a szemed. De miért? Hogy továbbra is ócsárolhass minket, hogy újabb és újabb érvvel erősítsd az újkeletű meggyőződésedet?
Nemcsak te nevezel hazugnak, én is hazugnak nevezlek téged. […] Új filmed kapcsán egyetlen szót se szólsz a bevételre felvett előlegről, amit kérvényeztél, és ami még akkor is elegendő a költségekre, ha igaz, hogy az általad furcsamód vádolt Ferreri már el is költötte a neked „fenntartott” összeget. […]
Mindig is megvolt hozzá a képességed, hogy áldozatnak tüntesd fel magad, hol a kormány, hol a rendőrség, hol pedig az ollóját csattogtató cenzúrahatóság áldozatának, holott az az igazság, hogy minden helyzetből ki tudod vágni magad, és végül mindig azt csinálod, amit akarsz, és ahogyan akarod, miközben semmitől se riadsz vissza, csak hogy fenn tudjad tartani – ráadásul olyan védtelen emberek rovására, mint Janine Bazin például – a minden kompromisszumnak fittyet hányó keményfiú képét. […]
Elég az hozzá, hogy múlt hónapban Janine kórházba került, egy helyszíni tévéadás közben elgázolta egy autó, meg kellett operálni a térdét, szóval kórházban van, munka és pénz nélkül, és természetesen semmi hír Godard-ról, akinek eszébe se jut lekászálódni szobortalapzatáról, hogy meglátogassa. […]
68 után jó darabig semmit se lehetett hallani rólad, azt rebesgették, Godard gyári munkás lett […], majd egyik szombaton, hallom, beszélni fogsz az RTL-en. Ott maradok az irodában, hogy meghallgassalak, örülök, hogy végre valami hírt hallok felőled, majd meghatottan bejelented, újra forgatni fogsz, és a film, aminek Testvérem halála lesz a címe, egy beteg fekete munkásról szól majd, akit hagytak meghalni egy televízió-gyár alagsorában. Miközben reszkető hangon beszélsz, mérget vennék rá, hogy 1. a sztori kamu, egész biztosan nem úgy történt, ahogy előadod; és hogy 2. a filmet soha nem fogod megcsinálni. Erre gondolok: ennek az embernek a családja abban a hitben fog élni, hogy film készül majd az elhunyt rokonáról. Persze, ilyen filmben nem lesz szerep se Yves Montand-nak, se Jane Fondának, de legalább negyedórán át átélhetted, milyen „rendes” fickó vagy. Pedig fenét! Szélhámos vagy, dandy! […]
Hogy mindezt miért csak most mondom, hogy miért nem szóltam három, hat vagy tíz évvel ezelőtt? Mert hat éven át láttam, hogy szenvedsz Anna miatt, és emiatt mindazt elnéztük neked, ami gyűlöletes benned. […]
Neked csak elvont valami az egyenlőség eszméje, de nem tudod mélyebben átérezni, nem csoda, hogy képtelen vagy szeretni bárkit is, képtelen vagy bárkin is segíteni, ha csak nem úgy, hogy pár bankjegyet helyezel az asztalra. […] Én, veled ellentétben soha egy rossz szót nem mondtam rólad mások előtt, először is, mert sokan ostoba módon támadtak téged, és mindig valami mellékes dologba kötöttek bele, meg azért sem, mert mindig is utáltam az írók és festők közti veszekedéseket, leszámolásokat […], arról nem is beszélve, hogy még legjobb időszakodban is irigynek és féltékenynek tartottalak; benned állandóan ott a rivalizálási kényszer, ami belőlem teljesen hiányzik, ami engem illet, én jobban szeretek csodálni. […]
Kedveled a széles gesztusokat meg a látványos kijelentéseket, mindig gőgösen beszélsz és ellentmondást nem tűrő hangon, mintha szobortalapzaton állnál, képtelen lévén önzetlenül akárcsak pár órát szentelni valakinek, akinek segítségre van szüksége. Az a helyzet, hogy tömegek iránti érdeklődésed meg a nárcizmusod közt valójában nincs hely senkinek. […]
Mindazt, amit leírtam, ha akarod, személyesen is elmondom, amiért is úgy fejezem be a levelem, ahogy te: ha mind erről beszélni akarsz velem, állok rendelkezésedre.
François
P.S.: „Ha egyszer én is olyan helyzetbe kerülnék, mint te most, százszor inkább egy asszony szerelméért szegném meg a felszenteléskor tett igéreteimet, de amiatt, amit te ’intellektuális fejlődésnek’ nevezel, soha.” - Georges Bernanos: Egy vidéki plébános naplója
1973. május-június
Ádám Péter fordítása
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/11 13-14. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15542 |
