rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Streamline Mozi

Dingo

Zalán Márk


Dingo – ausztrál, 1991. Rendezte: Rolf de Heer. Írta: Marc Rosenberg. Kép: Denis Lenoir. Zene: Miles Davis és Michel Legrand. Szereplők: Colin Friels (John), Miles Davis (Cross), Helen Buday (Jane), Joe Petruzzi (Peter). Gyártó: Gevest Productions / Dedra Films. Forgalmazó: HBO Max. Feliratos. 109 perc.

 

Valóra válthatjuk-e gyermekkori álmainkat? Ki lehet-e törni a reménytelenségből? Ezek az egyetemes alapkérdései a holland származású ausztrál rendező, Rolf de Heer filmjének. John Anderson egy mindentől távoli, nyugat-ausztrál kisközösség átlagos lakója, aki a sivatagos környék vadkutyáinak elfogásával keresi kenyerét, miközben fiatalkori vágyának megvalósításán ábrándozik. Kiskamaszként szemtanúja lehetett a világhírű jazz trombitás, Billy Cross (Miles Davies) váratlan, rögtönzött koncertjének, melynek hatására szenvedélyévé vált a zene és annak ábrándja, hogy egy nap ő is az együttes tagja lehet.

Heer harmadik nagyjátékfilmjét az ausztrál nézők és a kritikusok is viszonylag jól fogadták, az ötödik kontinensen ma már kisebbfajta kultusznak örvend, számos hazai díjat is elnyert, nemzetközi sikerek azonban nem kapcsolódtak hozzá. E realista tündérmesének beillő alkotás valójában egy okból marad emlékezetes, mégpedig Miles Davis jelenléte miatt. A jazztörténelem talán legmeghatározóbb előadójának ez az egyetlen filmszerepe, és mivel az egész történet az ő személye köré épül, így e mű a jazz műfaja és Davis előtti tisztelgésnek is felfogható. Mindezt alátámasztja annak ténye is, hogy – Michel Legranddal közösen – maga Davis komponálta a film zenéjét. Efféle dicsőséggel korábban csak Louis Malle Felvonó a vérpadra című alkotása büszkélkedhetett. A Dingo egy tisztességesen elkészített, ám emlékezetes pillanatokat nélkülöző film: az egész alkotásból hiányzik az a fajta provokatív hangnem, valamint társadalmi és formanyelvi érzékenység, amely a rendező későbbi munkáit (A nyomkövető, Tíz kenu, Az őslakos) jellemzi. Heer korai darabja egyszerű mese egy mindennapi férfiről, aki valóra váltja álmait, ám inkább a jazz műfaj és Davis rajongóinak ínyencség, mintsem a különleges, ritkán látható filmek fogyasztóinak.   


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/10 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15534

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 0 átlag: -