Kovács Gellért
Pinocchio – amerikai, 2022. Rendezte: Robert Zemeckis. Írta: Carlo Collodi meséjéből Chris Weitz. Kép: Don Burgess. Zene: Alan Silvestri. Szereplők: Tom Hanks (Gepetto), Angus Wright (Rizzi), Cynthia Erivo (Kék Tündér), Sheila Atim (Vitlli). Gyártó: Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Disney +. Szinkronizált. 105 perc.
Ha az 1996-ban bemutatott, vegyes technikájú 101 kiskutyát is beleszámítjuk, a Walt Disney stúdió bő negyedszázada kezdte számítógépes animációval és élő világsztárokkal remake-elni leghíresebb rajzfilmjeit. A művészi értelemben inkább rizikós, kereskedelmileg igencsak kifizetődő vonulatnak voltak jobb és rosszabb filmjei (teljesen szerethető tán egy sem) – ám a Robert Zemeckis által rendezett Pinokkió eddig az első, amely nem kapott mozis kifutási lehetőséget. Egyből a Disney+-on debütált.
Carlo Collodi 1881-es mesekönyve a mozgókép megszületésével számos filmes feldolgozást megélt (a mai napig készülnek adaptációk belőle, például Guillermo del Toro-é épp bemutatásra vár a Netflixen), ám a legismertebb mind közül az 1940-es Disney-mű, amely a cég második rajz-nagyjátékfilmje volt, s mai napig megőrizte báját. Zemeckis közismerten szerelmese a számítógépes animációnak, saját idevágó cége is volt, amelyet közvetve egyik hatalmasat hasalt produkciója kudarca miatt szüntetett meg annak idején (Anyát a Marsra, 2011). A Pinokkió sajnos magán viseli a hasonló vállalások összes hibáját. Kisebb – szinte jelentéktelen, de legalábbis felesleges változtatásokkal – hűen követi a Disney-változatot: a fából faragott kisfiú ugyanúgy fest, mint a 80 évvel ezelőtti rajzfilmben, amennyire egy élő szereplőket is felvonultató mozgóképben megengedhető, a Tom Hanks általt megformált Geppetto figurája is hozza a copy-paste-elt Disney-formula kötelezőit: a bajszát és a parókáját tekintve biztosan. No és természetesen kapunk tündért, dalokat – többek között teljesen számítógéppel animált tücsköt is.
A probléma azzal van, hogy hiába a kissé felpörgetett tempó, a korszak elvárásainak görnyedve megfelelni kívánó látványvilág, Zemeckis rendezése az első pillanattól kezdve teljesen varázstalan. A CGI-figurák inkább csúnyák, mint érdekesek, a meseszövés nélkülöz mindenféle feszültséget, az ének-betétek pedig időnként kifejezetten kínosak – mintha ezen a filmen a direktor és a gyártó stúdió is csak gyorsan túl szeretett volna lenni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/10 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15532 |
