Baski Sándor
Vortex – francia, 2021. Rendezte és írta: Gaspar Noé. Kép: Benoît Debie. Szereplők: Dario Argento (Lui), Françoise Lebrun (Elle), Alex Lutz (Stephane). Gyártó: Rectangle Pictures / Wild Bunch. Forgalmazó: magyarhangya. Feliratos. 142 perc.
Gaspar Noé örvénybe került életeket mutat be, hol provokatív szenvtelenséggel, hol szédítő pszichedéliával, a végeredmény azonban mindig ugyanaz – nemcsak a szereplők, a nézők is átélhetik, milyen belebámulni a szakadék mélyébe. A Vortexszel a francia rendező az eddigi legelégikusabb filmjét készítette el, de ez nem jelenti azt, hogy kibújt volna a bőréből. Most is a visszafordíthatatlan örvénnyel szembesít, a végső leépüléssel, és magával a halállal.
Az idill pillanatával nyit, egy idős értelmiségi házaspár borozgat a lakásuk virágos erkélyén, a következő jelenetben azonban már az ágyukban fekszenek, és egy lassan leereszkedő fekete vonal kettévágja a képet. Ettől kezdve mindketten a saját „fekete dobozukban” végzik a napi rutinjukat, a férfinek még vannak tervei, egy filmes témájú könyvön dolgozik, míg az egykor pszichiáterként praktizáló Elle láthatóan nem tud mit kezdeni magával, és hamarosan a néző számára is egyértelművé válik, hogy demenciával küzd. Először csak nyitva felejti a gázt, majd eltéved az utcán, később pedig már a férjét sem ismeri meg.
A műfaji filmes gyakorlattal szemben Noé az osztott képernyőt nem a határidődramaturgia szolgálatába állítja, hanem a hétköznapok csendes banalitásának és a házaspár párhuzamos magányának bemutatására. Ez a technikai trükk úgy hatásos, hogy közben a legkevésbé sem hivalkodó – a rendező korábbi munkáiról ezt nem mindig lehetett elmondani –, a fő attrakciót azonban Françoise Lebrun és Dario Argento improvizációra épülő játéka adja. A színésznő szavak nélkül, megrázó hitelességgel jeleníti meg a zavarodottság és a kétségbeesés különböző árnyalatait, míg az olasz kultrendező a megszállott filmes szerepében nyilván saját magából is merít. Mellettük önálló főszereplővé lép elő a labirintusszerű, könyvekkel és relikviákkal telezsúfolt lakás, keserédes mementójaként egy végéhez közeledő, közösen leélt aktív életnek. Nem is lehet kérdéses, hogy a Vortex Noé eddigi legérettebb filmje, újszerűnek azonban csak akkor lehetne nevezni, ha Haneke nem készíti el tíz évvel ezelőtt a hasonló témát még megrázóbban feldolgozó Szerelmet.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/10 57-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15522 |
