Herczeg Zsófia
A kufli-mesékben nincs agresszió, nincsenek ellenségek. A fantázia határtalanságáról, a barátságról és az egymás iránti figyelemről szólnak.
Közel tíz éve dobják fel a napjainkat Dániel András kuflijai, akik az Elhagyatott Réten kerülnek abszurdnál abszurdabb szituációkba. A gyerekkönyveket animációs sorozat és három film követte, amiket nemcsak a gyerekek, a felnőttek is habzsoltak. Dániel Andrással, a Kufli-könyvek írójával és Jurik Kristóffal, a Kufli-animációk rendezőjével beszélgettünk, akik biztosítottak bennünket, hogy még ennyi idő után is van szufla a kuflikban.
*
Egy jó gyerekkönyv megírásához vagy gyereksorozat elkészítéséhez szülőnek kell lenni?
Jurik Kristóf: Nem feltétlen, bár én pont három hónapja lettem apuka és a jövőre nézve a munka így még izgalmasabb lesz, de a kérdésre a válasz inkább fordítva igaz. Gyereknek kell lenni, gyereknek kell maradni!
A sorozat készítésekor tudatosan figyelünk arra, hogy a bennük rejlő „gyermeki én” megszólalhasson, jelen legyen. Ilyenkor át szoktunk kapcsolni fejben, és olyan szemmel nézzük a jeleneteket, mintha 3, 6 vagy 10 évesek lennénk. Nagyon izgalmas, de kimerítő is ugrálni a gyerek-felnőtt kor között, olyan, mint egy erős jetlag.
Dániel András: Az biztos, hogy meseíráshoz elengedhetetlen, hogy ne legyünk teljesen „elfelnőttesedve”. Hogy megmaradjon bennünk a játék meg a rácsodálkozás képessége. És a kíváncsiság is: hogy bátran letérjünk a megszokott utakról, és megnézzük, mi van ott, ahol még nem jártunk soha.
Mikor léptek be a kuflik az életetekbe?
JK: Azt hiszem 2015 körül. Az első mozifilm bemutatója 2017 augusztusában volt.
DA: Idén tíz éve, hogy a kuflik először felbukkantak nálam egy rajzpapíron, és jövőre lesz tíz éve, hogy megjelent az első róluk szóló könyvem. Ez egészen hihetetlen, de hát a kuflik társaságában repül az idő!
Mit jelentenek számotokra a kuflik? Milyen hatással vannak rátok?
JK: Én annyira gyorsan azonosulni tudtam velük, hogy teljesen sajátomnak érzem a sorozatot, már az is előfordult, hogy álmodtam velük. Fityirc és Titusz kérdezték, hogy tudtam-e, hogy nemcsak a kuflik tudnak ugrálni, hanem az egész elhagyatott rét is?! És akkor elestünk és nevettünk. Rám ilyen hatással vannak. (nevet)
DA: Nekem elsősorban az izgalmas, hogyan épült hét heverésző csodabogár köré egy sokak számára átélhető, és folyamatosan egyre bővülő világ. Néha olyan érzésem van, hogy az elhagyatott rét lakói már tőlem független, önálló életet élnek – ami különös érzés, hidd el!
A sorozatba mennyire szól bele András?
JK: András folyton beleszól mindenbe, soha semmi sem tetszik neki és rettenetesen nehéz vele együtt dolgozni, semmi humorérzéke sincs… Nem! Nagyon nyitott, általában minden megoldás tetszik neki, azaz nagyon támogatóan röhög, amikor egy-egy általa megírt dialóg vagy jelenet kibontakozik. Ez nagyon jólesik nekem. Ha ő tud rajta nevetni, akkor az valószínűleg tényleg működik.
Persze előfordult már olyan is, hogy valami nagyon idegen volt számára. Ha egy picit is kellemetlenül görbül a mosolya, természetesen megváltoztatjuk a dolgokat, megkeressük a közös megoldást, mert a szerző szava szent!
András, az animációnak van visszahatása rád?
DA: Az, ahogyan a kuflik újfajta életre keltek a mozgókép közegében, mindenképp visszahatott a mesékre. Alakultak, árnyalódtak a karakterek, amiben szerepe volt Scherer Péter zseniális szinkronhangjainak is. Már nem tudok úgy kufli történetet írni, hogy közben ne jutnának eszembe a rajzfilm-adaptációk. Ehhez az is hozzátartozik, hogy az új történetek írásakor igyekszem minél inkább megnehezíteni Kristóf dolgát. Gonosz mosoly ömlik el az arcomon, amikor eszembe jut egy-egy anti-rajzfilmes fordulat, amivel tudom, hogy feladom a leckét neki!
JK: De technikai értelemben is van némi visszahatás, mert hamarabb elkezdődik egy új, 13 epizódos évad előkészítése, mint ahogy könyv készül a történetekből. Ezért előfordult, hogy a könyvillusztrációk színezése előtt nálunk már a színes layout-ban háttér elé került a figura, így derült például ki, hogy az Orrmányos Flömd nevű szereplő nem lehet babakék, mert nem látszik az ég háttere előtt. Ezért más színt kellett neki választani, így lett rózsaszín, aminek egyéb másodlagos, asszociációs okai is vannak.
Hol helyeznétek el a kuflikat a gyerekeknek szóló animációk között?
JK: Jó érzés hallani a közönség részéről, hogy szeretik és várják az újabb részeket. Ha minden kisgyerekhez eljutnának a kuflik, azzal különösebben nagy bajt nem okoznánk, sőt! Szerintem be kellene vezetni, hogy születés után a TAJ kártya és adószám mellé kufli DVD-t is kapjanak a babák…
DA: Én úgy gondolom, hogy a kufli sorozat afféle (kissé lökött) béke szigete a rajzfilmek között… A kezdetektől az volt a célom, hogy ezekben a történetekben ne legyen agresszió, ne legyenek legyőzendő ellenségek. Szóljanak a kufli mesék inkább a fantázia határtalanságáról meg a barátságról és az egymás iránti figyelemről – persze viccesen, csak semmi komolykodás! Úgy tűnik, hogy ez a koncepció a gyerekek és a felnőttek között egyaránt nyitott közönségre talált.
Miben rejlik a Kuflik sikere? Szerintetek miért bírják annyira a felnőttek is a sorozatot?
JK: András innovációja, hogy egyszerre tudja megszólítani a gyerekeket és a szüleiket is. A történetek, a vicces kiszólások többféleképpen értelmezhetők, attól függően, hogy milyen korú vagy. Ugyanaz a poén szórakoztató egy kisgyerekek számára, ami másodlagos olvasata miatt anyának és apának is ül, vicces nekik, sőt, ez még a nagyszülőkre is igaz! A humor nem korosztályhoz kötött, hanem nyitottsághoz, talán ez a titok.
Ezt a hangnemet nagyon tudatosan, határozottan igyekszünk a filmben is hozni, sőt emelni is a tétet (ne legyen unalmas egyetlen mellékszereplő sem!), hogy egy igazi családi program lehessen kufli-rajzfilmet nézni.
A mozifilmek pedig remek első mozis élményt tudnak nyújtani egy kisgyerek számára, de oda nyilván nem egyedül megy, ezért be kell vonni a szülőket, nagyszülőket, családot, rokonságot.
DA: Az első kufli-könyvek írása, rajzolása közben csupán annyi volt a célom, hogy egy picit szórakoztassam a mesét felolvasó szülőket is. Amire olyan sok pozitív visszajelzés érkezett, hogy felbátorodtam, és fokozatosan egyre nagyobb hangsúlyt kapott a történetekben az abszurd humor, a mindenféle bizarr kis viccek. Szerencsére kiderült, hogy ilyesmire a gyerekek is abszolút vevők, úgyhogy a kuflik világa sokfelé afféle „családi üggyé” vált, aminek én nagyon örülök.
Scherer Péter hangja összeforrt a kuflikkal. Miért pont rá esett a választásotok? Koncepció volt, hogy egy hangja legyen az összes kuflinak?
JK: Castingoltunk neves magyar színészeket, és Scherer Péter esetében azonnal azt éreztük, hogy ő nagyon otthonosan mozog a kuflik között. A humora közel áll ehhez a világhoz, úgyhogy fantasztikus ötletekkel gazdagítja a filmeket. „Mi lenne, ha megpróbálnánk valamit? Nézzétek meg, szerintem így viccesebb lesz, mutatom!” – mondja gyakran a hangfelvételek során, és már mutatja is.
Szóval óriási szerencse, hogy őt megtaláltuk. Ő már ugyanúgy része a kufli-univerzumnak, mint Zödön, Pofánka vagy a varázsgombák. Elképesztő természetességgel tud bolondozni a legbizarabb karakterekkel. Teljesen őrült hangokon képes megszólalni, nagyon profi, ugyanakkor nyitott és együttműködő.
Az pedig, hogy ő lett mindenkinek a hangja, egy plusz humorforrás. Mintha egy mókás nagybácsi mesélne nekünk, aki elváltoztatja a hangját. Több színésszel, külön-külön szinkronnal nem lenne olyan szórakoztató, mint így. Miközben észre sem veszed, hogy ugyanazt az embert hallgatod, annyiféle karakter bőrébe tud belebújni.
Legutóbb talán a nyelvújításkor találkoztunk ennyi új szóval. András, honnan jönnek neked az új szavak?
JK: András szerintem úgy működik, hogy kizárásos alapon olyat talál ki, amire soha, semmilyen körülmények között senki sem gondolna. Olyat, hogy „máshogyoszkóp” csak ő tud kitalálni. (nevet)
DA: Talán kicsit furcsán működik az agyam, de nagyon szeretek mindenféle furcsa neveket meg nem létező szavakat kitalálni. A halandzsa nyelvet a gyerekek is élvezik (gondoljunk csak az értelmetlen nyelvű kiszámolókra meg mondókákra), de ennek Lewis Carrolltól a dadaistákon és Karinthy Frigyesen át Weöres Sándorig vagy Tandori Dezsőig van irodalmi hagyománya is. Aktívan használva a nyelvet könnyen magával ragadja az embert a szavak jelentéstől eloldott zeneisége – nagyon szórakoztató ezzel játszani!
Mennyi szufla van még a kuflikban?
JK: Nagyon sok, ötlet rengeteg van még, szerintem most kezd megérni. Tervezzük a folytatást, remélem lesz rá lehetőség és alkalom, hogy amíg élünk és bírjuk, kuflizzunk.
DA: Mint mondtam, néha már úgy érzem, a kuflik kezdenek önálló életet élni, függetlenül tőlem. Időnként eltűnnek egy időre, aztán váratlanul ismét felbukkannak, és ilyenkor mindenféle fura történeteket hoznak magukkal. Ahogy ismerem őket, erre a jövőben is lehet tőlük számítani.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/10 08-10. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15509 |
