Búzás Annamária
A malajziai Lat önéletrajzi graphic novel-párosában születésétől kezdve meséli el saját felnövéstörténetét szülőfalujától a nagyvárosig.
Mohammad Nor bin Mohammad Khalid, ismertebb nevén Lat egy kis maláj faluban született 1951-ben; már gyerekkorában nagyon szeretett rajzolni, alig 13 évesen küldte el egyik munkáját egy képregény-kiadónak. A Sinaran Brothers kiadó nem tudta, hogy kiskorú, válaszolt a levelére és 25 dollárért megvette a művét, a Tiga Sekawan (Három barát tolvajt fog) volt az első publikált munkája. 17 évesen a Keluarga Si Mamat (Mamat családja) című karikatúra-sorozatot rajzolta egy napilap vasárnapi mellékletében, a heti egy epizódban a hagyományos és modern élet találkozását elevenítette meg szatirikus formában. Később bűnügyi riporterként dolgozott, közben publikált itt-ott, majd 1974-ben eldöntötte, hogy kizárólag karikatúra rajzolással akar foglalkozni. A New Straits Times alkalmazta, itt kezdte rajzolni a Scenes of Malaysian Life (Jelenetek a maláj hétköznapokból) sorozatot, amely a malájok mindennapi életét és kultúráját volt hivatott megismertetni az olvasókkal. A lap kiküldte őt Londonba tanulni pár hónapra; miután visszatért, kiadta a Scenes of Malaysian Life-epizódokat önálló kötetben és nagy sikert aratott vele, innentől kezdve válogathatott a megrendelések között.
Lat egészen más világot ábrázolt és más hangnemet ütött meg munkáiban, mint a korabeli képregényrajzolók: nem kért a népszerű háborús és gengszter képregényekből, inkább a hétköznapok humora vonzotta. Az igazi áttörést végül a Kampung Boy hozta meg számára 1979-ben: az első kiadásából közel hetvenezer darabot adtak el három hónap alatt Malajziában, 2006-ban Amerikában is kiadták a könyvet és a következő évben elnyerte a Children’s Book Council és Booklist Editor’s Choice díjat is. Ezután Lat saját céget hozott létre, amely azóta is menedzseli a Kampung Boy további megjelenéseit és a merchandise-t. A képregényből két évadnyi animációs sorozat készült, összesen 26 rész, amelyek közül egy epizódot a neves Annecy Animációs Fesztiválon is díjaztak. A Kampung Boy-t 1981-ben követte a Town Boy és egy spin-off, Kampung Boy: Yesterday and Today címmel. Az eredetileg angolul írt két képregény kirobbanó sikert aratott, többek között malájra, japánra, portugálra és franciára is lefordították.
*
A Kampung Boy története Mat születésével kezdődik, az elbeszélő egyes szám első személyben meséli el, hogyan jött világra a saját házukban a nagyanyja bábáskodása segítségével, aki a falu hivatásos szülésznője volt, de a szokásokhoz híven az apja kifizette neki a munkáért járó díjat. Rögtön az elején megjelenik az egyszerre komoly, de mégis szellemes, ugyanakkor meghittséget árasztó és hagyományokat tiszteletben tartó kevert hangnem, amely egyből berántja az olvasót. A kampung szó jelentése falu: Mat a malajziai Perak állam egyik kis falujában született az ‘50-es években, amikor ez a vidék rohamosan elkezdett iparosodni. Az alig 70 oldalas mű végigköveti, ahogyan a falusi kisfiú számára kinyílik a világ, először a házat fedezi fel, aztán a ház körüli kaucsukfa-ültetvényeket, ami a családi örökség része. Mat mindent megtalál a közvetlen környezetében, ami számára fontos: itt szerez barátokat, itt kezdi el tanulmányait a szigorúan vallásos muszlim közegben, itt csintalankodik és itt fedezi fel a falu szörnyét, az ónbányában dolgozó gépet. Különös ellentmondás a történetben, hogy miközben a szemünk láttára tűnik el a hagyományos értelemben vett falu, a muszlim hagyományok átörökítése és továbbélése cseppet sem gyengül. Mat beleszületik a helyi muszlim szokásokba, tanulmányait a Korán olvasásával kezdi és az egyik legfontosabb esemény az életében a körülmetélés kamaszkori szertartása, amely elválasztja a fiút a gyermekkortól és bevezeti a felnőttkorba. És valóban: a körülmetélés után már nincs helye a csibészkedésnek, amikor apja elkapja, hogy ónt próbál a barátaival együtt mosni a bánya mellett, immár felnőttként szól hozzá és felelősségre vonja. Ezt követően Mat komolyabban veszi tanulmányait, sikeresen levizsgázik és készül a nagyvárosba, Ipohba abban reménykedve, hogy kis faluja nem tűnik el.
A második rész, a Town Boy két évvel később jelent meg: a kamasz Mat életébe nyújt bepillantást hasonló képi világgal és elbeszélésmóddal, de több mint kétszer akkora terjedelemben. Mat összebarátkozik Frankie-vel, egy kínai fiúval – ami ebben az időben (‘60-as években járunk) nem feltétlenül volt jellemző maláj kortársaira –, főleg azért, mert mindketten nagyon szeretnek zenét hallgatni. Frankie-nek komoly lemezgyűjteménye van otthon, Mat pedig gyakran meglátogatja őt és együtt hallgatják az akkori amerikai zenészek albumait, Elvis Presley, Bill Haley and the Comets és Ricky Nelson dalait. A kiskamasz főhős sokat lóg az osztálytársaival is, a szerző külön-külön bemutatja őket, mindenkiről egyéni portrét nyújtva. A srácok moziba mennek, énekelnek az iskola katona kórusában, rögbiznek és mászkálnak a városban. A többiek irigységére Matnek sikerül elhívni randira a suliból a legjobb csajt, Normah-t, akivel a Tarzan és asszonya című Johnny Weismüller-filmet nézik meg a moziban. Itt is egy vizsga zárja le az eseményeket, majd mindenki megy továbbtanulni, Frankie Londonba utazik, Mat pedig a vasútállomáson integet neki, miközben Frankie azt kiabálja: remélem művész lesz belőled, ahogy mindig is szeretted volna.
*
A két kötet egyik legfontosabb közös jellemzője, hogy alapvetően egyik sem a klasszikus képregény-szabványt követi, inkább egyfajta mesévé alakított életrajz megtörtént eseményekkel és valós szereplőkkel, képeskönyv-formában. Lat – a történetbeli Mat – egyes szám első személyben meséli el gyermek- és ifjúkori emlékeit, nagyon személyes és ugyanakkor humoros hangnemet megütve. A szerző már az első pillanattól kezdve bevezet minket a maláj kultúra és szokások világába: noha a nyugati olvasó könnyen azt hihetné, hogy egy teljesen idegen közegbe kerül, mégis ismerősnek érzi minden helyzetét – Lat a gyermek szemszögén keresztül otthonos és bensőséges világgá varázsolja az egzotikumot.
A maláj képregényekben hagyományosan fontos szerepet játszik a humor, ugyanis ezen keresztül át lehetett hágni a cenzúra határait. Bár a 70-es évektől egyre nagyobb alkotói szabadságot élvezhettek a képregényalkotók (a Kampung Boy az évtized végén jelent meg), továbbra is vannak olyan témák, amelyeket burkolt formában sem érinthetnek a mai napig erőteljes politikai és a vallási tilalmak miatt. Lat egy interjúban elmesélte, hogy 1974-ben nem rajzolhatta le Tun Razek miniszterelnököt háttal fordulva sem. A rendszerkritikus karikatúrák mindössze finom utalásokat tartalmazhattak. Ebben a helyzetben a humor katalizátorként működik, feloldva a különféle társadalmi, vallási és az etnikai problémákat (Malajziában többféle nemzetiség él együtt, a három legnagyobb a maláj, a kínai és az indiai): a malájok azért kacagnak, hogy ne egymást csépeljék, a humor kiemeli a sztereotípiákat és megsemmisíti azokat. Nem véletlen, hogy Lat munkásságáért elnyerte a Datuk címet, amelyet azért kapott, mert karikatúráival elősegítette a társadalmi béke és megértés előmozdítását.
*
A Kampung Boy és a Town Boy oldalain a képek és a szöveg nem hagyományos formában szerveződik egységbe, hanem jóval öntörvényűbb, „rendetlenebb” módon: van ahol hosszú leíró részek alkotnak szövegtömböket és kevesebb a kép, majd pedig két-három nagyobb kép követi egymást és semmilyen szöveg nem jelenik meg mellette, ugyanakkor szorosan kapcsolódik vagy az előtte vagy az utána következő szövegbeli eseményekhez. A képek nagysága is esetleges, nem követ egységes logikát: a szerző hol számtalan kisebb panelre tördeli a képoldalt, hol csupán néhány nagyobb kockára osztja. Az összhatás mégsem kaotikus vagy zavaró, a kis képkockák dinamikus sorozata után jól esik a nagyobb képeket böngészni: ezek teremtik meg azt a hangulatot, amely ismerőssé teszi a környezetet. A maláj olvasók magukra ismertek a rajzokon, mi pedig felfedezhetjük ennek a távoli világnak ezernyi apró részletét.
A fekete-fehér, erősen kontrasztos képi világ távolságot teremt, de a bájosan egyszerű karakterek ezt ellenpontozzák. A karikatúra jelleg leginkább az expresszív karaktervilágon keresztül érvényesül: a gyerekek teli szájjal vigyorognak, a hajuk bozontos, háromlyukú az orruk és az olvasónak sokszor olyan érzése támad, mintha az egész testük szinte csak egy széles kockafejből állna. A felnőttek hozzájuk képest óriások: különösen változatosan vannak felöltözve, számos fontos kiegészítőt is viselnek: Lat a társadalom mindenféle rétegét felvillantja általuk. A gesztusok és a mozgások legtöbbször eltúlzottak, ez is közelíti a képregényeket a karikatúra műfajához, amelyben Latnak gyerekkora óta komoly gyakorlata van.
A humor azonban nem csak a képek karikaturisztikus jellegéből és az elbeszélés komikus módjából ered, hanem a kép és a szöveg egymásnak feszüléséből is: sok olyan jelenet akad, ahol Mat kedvesen ír le egy helyzetet, miközben a rajz ennek az ellenkezőjét sejteti. Például visszaemlékszik arra, ahogyan az anyukája gondosan átpelenkázza, öltözteti és eteti, de a képeken azt látjuk, hogy az asszonynak már elege van, dühöng, miközben a gyerek kiköpdösi az ételt; máshol arról lelkendezik, hogy az apukája milyen vagány vízi mutatványokat tud, miközben a képeken azt látjuk, ahogy a férfi megcsúszik és beesik a folyóba.
A Kampung Boy és a Town Boy máig tartó népszerűségét főként annak köszönheti, hogy Lat olyan világot teremt, amelybe mindannyian visszavágyunk: a világ minden táján azért fogékonyak rá az olvasók, mert egyetemes érzéseket fogalmaz meg egyszerűen és szívhez szólóan a gyermekkorral kapcsolatban.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/10 40-43. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15508 |
