Huber Zoltán
The King of Comedy – amerikai, 1982. Rendezte: Martin Scorsese. Írta: Paul D. Zimmerman. Kép: Fred Schuler. Zene: Robbie Robertson. Szereplők: Robert De Niro (Pupkin), Jerry Lewis (Langford), Diahnne Abbott (Rita), Sandra Bernhard (Masha). Gyártó: Embassy International Pictures. Forgalmazó: HBO Max. Szinkronizált. 109 perc.
Martin Scorsese impozáns életművét Isten magányos emberei tartják a vállukon, köztük egy New York-i lúzer, aki a komédia királyának hiszi magát. Rupert Pupkint semmi sem ingathatja meg a hitében, hogy a showbiznisz csúcsára termett, ahová imádott idolja fogja felsegíteni, kerül, amibe kerül. A terhelt múltú, a realitásokkal hadilábon álló Pupkin az idegesítő rámenősségtől fokozatosan jut el az erőszakig, amit az ő nézőpontjából az eleve elrendeltetett szent cél szentesít. Pupkin ennyiben klasszikus Scorsese-hős, a megszállott önjelölt megváltó, de a rendező ezúttal csontszáraz humorral és húsba vágó kétértelműségekkel fűszerezi a súlyos egzisztencialista drámát.
Bár a korabeli kritikák általában jól fogadták, utólag nem meglepő módon a film annak idején nagyot bukott a kasszáknál. A szatirikus komédiaként pozícionált történetet Scorsese zavarbaejtően szenvtelen tónusban, rendkívül provokatívan tárja elénk. A rá jellemző látványos gépmozgások, montázsok és kompozíciók helyett minden beállítás statikus és céltudatos. Mintha egy elkerülhetetlen katasztrófát néznénk az első sorból, miközben az éjsötét humor és De Niro darabos esetlensége még dermesztőbbé varázsolja Pupkin alakját. Scorsese legmerészebb döntése mégis az, hogy egyáltalán nem jelzi a komédia és a dráma, a fantázia és valóság határait, kizökkentve a nézőt a biztonságos komfortzónából. Zseniális alkotói húzás, hogy előbb-utóbb kénytelenek vagyunk mi magunk eldönteni, egy mentálisan sérült ember tragédiáját, egy kíméletlen szociopata ámokfutását vagy egy zseniális self-made man felemelkedését látjuk-e Pupkin sztorijában. Ma már nem véletlenül szokás Scorsese legjobbjai között emlegetni, a film az elmúlt négy évtizedben sem veszített ez erejéből. A hírnév természete nem változott, az elszigeteltség és megszállottság tragédiája örök. A Pupkinok ma is köztünk élnek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/09 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15496 |
