Vincze Teréz
Carter – dél-koreai, 2022. Rendezte: Jung Byung-gil. Írta: Jung Byeong-sik. Kép: Mun Yong-gun. Szereplők: Won Joo (Carter), Kim Bo-min (Jung), Lee Sung-Jae (Kim), Camilla Belle (Agnes). Gyártó: Apeitda. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 134 perc.
A Carter Jung Byung-gil rendező harmadik játékfilmje, és az eddigi munkáit elnézve pályája töretlenül ível az egyre több, egyre hosszabb és egyre szürreálisabb akciójelenetek megkoreografálásával létrehozott, irdatlanul erőszakos filmforma kimaxolása felé. Lehet, hogy a harmadik filmre el is érte a zenitet, mert hova lehet még tovább fokozni mindezt onnan, hogy egyetlen hosszúbeállítást imitáló 134 perces menetben a hős, gyakran puszta kézzel, lemészárol csapatosan támadó gengsztereket és CIA ügynököket, harapós és lángoló zombihordákat, gonosz és nagyon kommunista észak-koreaiakat miközben megment egy kislányt, aki saját testében hordozza a halálos vírus ellenszerét, ami mindenkit zombivá változtat. És akkor még nem is említettük, hogy van itt még mesterségesen előállított amnézia, kettős vagy ki tudja hányszoros beépített ügynök a dél-koreai filmek kedvenc politikai Bermuda-háromszögében, ahol sose lehet tudni biztosan, hogy valójában az északi testvérek, vagy az amerikai barátok-e a veszélyesebb ellenség.
Az egybeállításos formából következő szükségszerűség, hogy in medias res vettetünk bele a sztoriba, mert ha valamire, hát hosszas magyarázatokra és előkészítésre ez a technika nem ad lehetőséget. Onnan aztán száguldunk az amnéziás főhős nyomában, szédítő kameramozgások hullámvasútján, árkon-bokron, törökfürdőn, robogó vonaton, zuhanó repülőn és egyéb elképesztő és szürreális, de mindig nagyon gyorsan mozgó helyszíneken át egy méretes cliffhanger felé. A film kétórás demonstrációja annak, miféle elképesztő dolgokat lehetséges előállítani a filmkészítés mai technológiai lehetőségeinek köszönhetően, és hogy elmúlt az az idő, amikor a hosszúbeállításos filmek a lassúságról és a transzcendenciáról szóltak à la Jancsó Miklós és Tarr Béla. A film legfőbb tanulsága pedig, hogy ma már ugyan szinte akármit meg lehet csinálni filmen úgy, hogy valóságosnak látszon, nem biztos, hogy érdemes.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/09 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15495 |
