Varró Attila
Prey – amerikai, 2022. Rendezte: Dan Trachtenberg. Írta: Patrick Aison. Kép: Jeff Cutter. Zene: Sarah Schachner. Szereplők: Amber Midthunder (Naru), Dakota Beavers (Taabe), Stormee Kipp (Wasape), Michelle Thrush (Aruka). Gyártó: Davis Entertainment / 20th Century Fox. Forgalmazó: Disney+. Szinkronizált. 99 perc.
Amikor a revizionista western rátalált az „üldözött indiánból üldöző” témára, a mesterhármas (Ulzana portyája, Lopakodó Hold, Chato földje) kivétel nélkül a legpiacképesebb apacs nemzetből választott harcost – pedig az amerikai őslakosság történelmének ismeretében inkább a komancsik közt kellett volna keresgélnie, akik kegyetlen módszereik és aljas gerilla-taktikáik révén méltán érdemelték ki maguknak a „Rézbőrű Csúcsragadozó” címet (amit számos rettegésben tartott apacs törzs és klasszikus John Ford-opusz is tanúsított). Így hát mindkét fél legnagyobb megelégedésére a Ragadozó-franchise proto-western prequelje lett az első komancsi nyelven készült/bemutatott amerikai őslakos-film: a 18. század elejére helyezett történet a magányos Predátor és a beavató vadászatára indult baltás Pochahontas párharcáról egyszerre gondolja tovább a korai opuszok szimbolikáját a hivatásos erőszakszervezetek ellen forduló autoagresszió démonáról és kínál újabb horror/scifi-metaforát az európai civilizáció által lealacsonyított és kiirtott őslakosság témájára (lásd az űrszörny és a francia telepesek szimultán felbukkanását a wyomingi prériken).
A 10 Cloverfield Lane háromszereplős, underground kamara-horrorja után drasztikusan terepet váltó Trachtenberg érezhetően nem mozog otthonosan ezen a vadon-nagypályán, amit többek között a CGI-vadállatok gyatra kalandjelenetei és a jobbára kihasználatlan természeti tájak is jeleznek (üdítő kivétel a felégetett erdőben zajló tömeges leszámolás). Szerencsére a forgatókönyv bravúros high conceptje és a – 2018-as Shane Black zsáner-tűzijáték után – üdvösen szikárra és céltudatosra vett akciónarratíva önmagában is elegendő erényt jelent egy olyan rögbrutál sci-fi/horror franchise-ban, amely a mai napig nem talált rá a maga Nolanjére. Trachtenberg távol áll ettől a Nagy Szellem-szereptől, még ha látható élvezettel is fürdeti filmjét a Malick-féle hosszúsnittes-beverődéses-lírai zenés formavilágban – Prédája azonban így is kellően zord komancsi kommandós az agyonsztárolt szuperhős-crossoverek wannabe-apacsai között.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/09 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15494 |
