Gyöngyösi Lilla
Men – brit, 2022. Rendezte és írta: Alex Garland. Kép: Rob Hardy. Zene: Ben Salisbury és Geoff Barrow. Szereplők: Jessie Buckley (Harper), Rory Kinnear (Geoffrey), Paapa Essiedu (James). Gyártó: DNA Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 100 perc.
A letisztult, mégis meghökkentő Ex Machina sikere után a vad és kiismerhetetlen Expedíció megosztotta a nézőket, az Őket látva pedig a legelszántabb rajongókban is felmerülhet a kérdés, követhetjük-e idáig Alex Garlandot. Az eredetihez képest (Men) a magyar címben lényeges tartalom vész el, ők ugyanis hangsúlyosan: férfiak. A férjét gyászoló, a zöldellő angol vidéken vakációzó Harpert az átlagos arcú, megsokszorozódó Rory Kinnear kísérti: ő a vicceskedő bérbeadó, a perverz tiszteletes, a koravén kisfiú és a természettel eggyé olvadó, meztelen Zöld Ember. Garland eldugott települését kizárólag férfiak népesítik be, és egyikük sem tűnik ártalmatlannak vagy bizalomgerjesztőnek. Csak nyugtalanítóak vagy veszélyesek is a nőre?
Az Ők zavarba ejtő élmény, a kortárs művészhorror szélsőséges példája, de akár önparódiának is tekinthető. Az író-rendező továbbviszi a buja, burjánzó elmúlásesztétikát, a kapcsolati, gyász- és nőkérdést, miközben hangokból sző rémisztő szőttest és csupán azzal ijesztget, hogy a férfiak léteznek, köztünk élnek, nézegetnek, közelednek. A film érzelmeket, benyomásokat, megérzéseket próbál átadni, de a szellemi muníció ezúttal kevesebb és nehezebben érthető – felmerül a gaslighting, a toxikus kapcsolat és az áldozathibáztatás témája, de a kusza pogány-keresztény termékenységi szimbolika elkendőzi a kifejtést. Végig bizonytalan, hogy mi a valóság és mi zajlik Harper fejében – ez egy Szalmakutyák-féle vidéki ostromfilm, amelyben a létező összes férfibűn fenyegeti a főhősnőt, egy allegória a poszt-metoo divatos kérdéseiről vagy a gyászfeldolgozás lelkiállapotának filmes leképezése? Végül egy felejthetetlen biohorror-szekvenciában újrateremtődik a férfiúság, a zárlat pedig ráerősít, hogy lehetetlen megszakítani a kört vagy elbújni a férfiak elől: nem tehetünk mást, mint hogy együtt élünk velük.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/09 57-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15483 |
