rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Streamline Mozi

Hidegtál

Nagy V. Gergő

Buffet froid – francia, 1979. Rendezte és írta: Bertrand Blier. Kép: Jean Penzer. Zene: Philippe Sarde. Szereplők: Gérard Depardieu (Alphonse), Bernard Blier (Morvandieu), Jean Carmet (Gyilkos), Liliane Rovére (Josyane), Carole Bouquet. Gyártó: Sara Films. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 89 perc.

Kiürült metróállomás, kopár aluljáró vagy kongó bérházfolyosó – ilyen elidegenedett városi terekben (vagy Marc Augéval szólva: nem-terekben) játszódik Betrand Blier 1979-ben készült ötödik filmje, amely végső soron éppúgy a modernitás ridegségéről mesél, mint Antonioni bármelyik vonatkozó klasszikusa. Csak éppen a Hidegtál acélos tapintású világát létükön borongó hősök helyett tetőtől-talpig idióta férfiak és kifejezetten hibbant viccek népesítik be. Blier egyszerre bájos és felforgató noir-vígjátéka a hardboiled bűnhagyományt, Buñuel szürrealizmusát és Jacques Tati urbánus burleszkjét is gyakran fölidézi, de leginkább az abszurd színház és a karneváli humor szokatlan, hűvös frigyének látszik: valahol félúton helyezkedik el Samuel Beckett és a faltól-falig idétlen, népi bohózat között.

A totálisan valószínűtlen helyzetekből szőtt cselekmény hús-vér karakterek helyett elrajzolt típusfigurákat sodor egymás mellé: a vívódó clochard, a köpcös felügyelő (a rendező apja, Bernard Blier) és a hisztis őrült lép talmi szövetségre, hogy együtt vigyenek véghez egy fizetés nélküli bérgyilkosságot. Blier egy friss Oscar-díjjal a kispolcán, két hét alatt írta meg ezt a kifogástalanul öntörvényű forgatókönyvet, amelynek majd’ minden pazar ritmusban adagolt fordulata dicsőséges győzelmet hirdet a józan ész fölött – ennek fényében különös bravúrnak tetszik, hogy az Amerikai tragédiát kifordító fináléban jószerével tökéletes körbe zárul a civódó férfiak önkényes ámokfutása. Az viszont ennél is nagyobb mutatvány, ahogy ebben a filmben Párizs önmaga abszurd álomképévé válik: a kipusztult utcák és az üvegfalú apartmanok ismerősségében idegen városává, ahol három faarcú tébolyult lopakodik a kapualjak mellett – és ahol nincs lényegi különbség a legperverzebb tettek és egy polgári vacsora között.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/08 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15458

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 0 átlag: -