Greff András
The Card Counter – amerikai, 2021. Rendezte és írta: Paul Schrader. Kép: Alexander Dynan. Zene: Robert Levon Been. Szereplők: Oscar Isaac (Will Tell), Tiffany Haddish (La Linda), Tye Sheridan (Cirk), Willem Dafoe (Gordo). Gyártó: Saturn Streaming / RedLine Entertainment. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 112 perc.
A hangosan beszélő álnevével (Will Tell) kaszinótól kaszinóig kóborló William Tillich mindent tud, csak a lényeget nem érti. Nem csupán a kártyajátékok mechanikájáról van szó, aminek alapos ismeretét a precíz lapszámlálás tiltott gyakorlatába fordítva diszkrét győzelmekig jut, hanem arról is, hogy Paul Schrader megannyi magányba zárt férfihősével ellentétben ő már megtalálni vélte a bizonyosságot. A szemében tükröződő világ a teremtőtől végképp elhagyott vidék, a bizonyíték hordozója pedig a saját teste, amely a katonatársaiéhoz simulva végrehajtotta az istengyilkosságot Abu Ghraibban.
A Tell/Tillich-karakter,
az őt megformáló Oscar Isaac és maga Schrader is a totális kontrollt választja
modus operandiként. A napfénytelen kaszinó- és hotelbelsőkbe tömör kistotálokat
és közeliket komponáló rendező higgadt nagymesteri mozdulatokkal afféle mozgóképes
harci kést formál (amelyen itt-ott látomásos intarziák is elférnek), amit egy
különösen összetett agyi idegközpontba bök. Tell/Tillich ébredését a hozzá
váratlanul közel lépő, otthonos cellavilágát megbolygató két másik ember okozza,
akik színeket, vágyakat, az elevenen kavargó, igéző életet kínálják a számára –
amely azonban gazdag egészében erővel és akarattal nem vezényelhető. Különösen
a megváltás felé nem, ami pedig (A hitehagyott
után újabb fajsúlyos kései neo-transzcendentális drámát megalkotó) Schrader
szerint még a jóvátehetetlen bűnökkel terhelt mai Amerikában is megközelíthető
– de csakis fájdalmas személyes áldozatok és a még fájdalmasabb önismeret
útján. Az esélyekkel kapcsolatban, akárcsak a pókerasztalnál, nem maradhat bennünk
sok illúzió, a Svindler szamuráji
szemlélete szerint azonban akkor is az igaz ösvényen kell haladnunk, ha az
elérhetetlen célok felé vezet. Mert ha nem így teszünk, akkor – nézzünk csak
szét – a semmibe zuhanunk.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/08 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15450 |
