rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

Bunker Game – Legbelső félelem

Roboz Gábor

The Bunker Game – olasz-francia, 2022. Rendezte: Roberto Zazzara. Írta: Francesca Forristal, Davide Orsini, Kt Roberts és Roberto Zazzara. Kép: Marco Graziaplena. Vágó: Brian Schmitt. Szereplők: Gaia Weiss (Laura), Lorenzo Richelmy (Gregorio), Mark Ryder (Harry). Gyártó: Eagle Pictures. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 90 perc.

Nem csoda, hogy miután a szabadulószobás játékműfaj a 2010-es években meghódította a közönséget, rövidesen a filmkészítők is meglátták benne a lehetőséget (Szabadulószoba, Végtelen útvesztő): erre az alapra építve kevés helyszínen, kevés szereplővel és kevés pénzből is lehet forgatni gond nélkül eladható horrort, sorvezetőért pedig bármikor vissza lehet nyúlni a Fűrész-franchise produkcióihoz. A tematika első idei képviselőjét jelentő Bunker Game – Legbelső félelem alapkoncepciója szerint több tucat ember egy úgynevezett élő szerepjáték keretein belül nácikat formál meg, akik a harmadik világháború után megmaradt radioaktív hulladék elől menekülve egy óriási bunkerben élik a mindennapjaikat. Miután azonban a szervezők egy technikai malőr miatt berekesztik a mulatságot és hazaküldik a játékosokat, maroknyi stábtag a helyszínen marad, és szép lassan azzal szembesülnek, hogy a rendrakás lesz a legkisebb problémájuk.

Az eddigi szabadulószobás horrorok ambíciója kimerül néhány típusfigurában, feszes dramaturgiában és ideális esetben szellemes-látványos halálnemekben, Roberto Zazzara első egészestése azonban mindebből semmit sem valósít meg. A korábban kis- és dokumentumfilmeket készítő olasz rendező első nagyjátékfilmjében furcsamód meg sem próbál zsánerfogásokat ellesni tapasztaltabb nyugati kollégáitól: ráérősen tologatja karakternek is alig nevezhető figuráit, még a műfaj hatáskeltő eszközeivel is csak hébe-hóba él, és ugyan a játékidő harmadik harmadában már történik ez-az, bárcsak ne történne. Zazzara produkciójával még csak nem is a középszerű, de legalább megbízható horrorok vagy az egészen másfajta örömöket kínáló trashfilmek sorát gyarapítja: inkább mintha annak látnánk szomorú lenyomatát, hogy az alkotó szeretett volna készíteni egy szabadulószobás horrort, de egyszerűen nem tudta, hogyan kell.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/08 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15448

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 0 átlag: -