Baski Sándor
A hagyományos futballfilmeknél jóval realistább felemelkedéstörténet az öntörvényűség ünneplése.
A klasszis sportolók közül sokan csak a pályán belül vonják magukra a figyelmet, a játékukkal, és nem a személyiségükkel varázsolják el a közönséget. Ennek a futballistának a mintapéldánya a világ egyik, ha nem a legjobb játékosa, Lionel Messi, míg ellenpólusa korábbi csapattársa, Zlatan Ibrahimovic, akinek mára fogalommá lett a neve.
A saját magáról királyi
többesben beszélő, arroganciáját és pökhendiségét büszkén vállaló svéd zseni
még a sportág legkarizmatikusabb figurái közül is magasan kiemelkedik, rajongói
így aztán joggal várhatták el, hogy a nevét viselő film a szokott biografikus
panelek alkalmazása mellett valamiképp tükrözze a Zlatan-jelenséget is.
A televíziós munkáin kívül
korábban csak egy dramedyt rendező Jens Sjögrennek nem a nulláról kellett
elkezdenie a munkát, Ibrahimovic 2012-es, David Lagercrantz-szal közösen
jegyzett önéletírása hasznos sorvezetőként funkcionált. A magyarul is megjelent
Ez vagyok én, Zlatan Ibrahimovic a
leginkább csak PR- és marketingcélokat szolgáló, közhelyes
sztársportoló-memoároknál sokkal mélyebbre hatol, a problémás gyerekkor
felidézése itt nem csak prológusként szolgál a karrierállomások kötelező
érintése mellett. A bosnyák és horvát származású Zlatan részletesen elmeséli,
milyen volt második generációs bevándorlóként, egy rossz környéken, elvált
szülők gyerekeként felnőni, és mennyire nem vezetett egyenes út a Malmö, majd
az Ajax kezdőcsapatáig.
A Lagercrantz által
társíróként jegyzett Nevem Zlatan is
követi ezt a formulát, a teljes karrieráttekintés helyett a nagy kiugrás előtti
időszakra, illetve a kezdetekre koncentrál. Ibrahimovic már az Ajax játékosa,
de még mindig csak ígéretnek számít, és reális veszély, hogy az extraklasszissá
válás helyett megelégszik a jól jövedelmező középszerűséggel. Miközben a
luxusautók bűvöletében élő, saját identitását kereső futballista a sorsfordító
találkozásra készül későbbi menedzserével, a legendás Mino Raiolával,
flashbackek villannak fel a gyerekkorából.
Ibrahimovic a könyve
bevezetőjében, amikor arról ír, miért nem tudott a Barcelona csapatába
beilleszkedni, arra a megfejtésre jut, hogy neki dühösnek kell lennie ahhoz,
hogy jól játszhasson. A gyerekkori epizódok a filmben többek közt arra
próbálnak választ találni, hogy mi ennek a dühnek és frusztrációnak az origója.
A Nevem Zlatan egy olyan 11 éves
srácot mutat be, aki a családi helyzete és a bevándorló háttere miatt minden
közösségből kilóg, és ösztönösen lázad az iskolai szabályok és az edzői szigor
ellen, tinédzserként pedig szó szerint véres összetűzésekbe torkollnak az
indulatkezelési problémái. A könyvhöz hasonlóan a film is kihangsúlyozza az apa
szerepét, aki a „balkáni mentalitást” is átörökíti a fiába, annak minden
hátrányával és előnyével. Ő az, aki a kulcsjelenetben rávezeti a tinédzser
Zlatant arra, hogy változnia és alkalmazkodnia kell, de csak egy pontig, mert
nem adhatja fel azt, ami a lényege, a kritikákat, a feléje áradó indulatokat
pedig üzemanyagként kell használnia.
Sjögren nemcsak a témát,
de a stílust illetően is a szerzői felnövekvés-filmek kottájából dolgozik, és a
malmöi miliő megteremtésében sem a múltat megszépítő romantika, hanem a
földközeli realizmus a vezérlőelv. Hitelesíti a közeget az is, hogy a kamera
végig a 11, illetve 17 éves főhőst követi, még az edzés-, illetve
meccsjeleneteket is ebből a szemszögből élhetjük át. A színészválasztás is
elsőrangú, Dominic Andersson Bajraktati a fiatal Jean-Pierre Léaud-t idéző
energiával alakítja a dacos kiskamaszt, Granit Rushiti pedig az alkati
különbségek ellenére tökéletesen hozza a felnőtt Ibrahimovic gesztusait – és
nem mellesleg futballozni is tud, így az edzés- és a meccsjelenetekben sem kell
sokat trükközni a vágóollóval.
A Nevem Zlatan ugyanakkor hiába hasonlít jobb pillanataiban egy Dardenne-filmre,
a műfaj közhelyeit ugyanúgy nem tudja elkerülni, mint a legtöbb,
tömegfogyasztásra szánt futballfilm. A rajongók számára izgalmas mozgóképes
adalékként szolgálhat a könyvhöz, de azok, akik nincsenek beavatva a Zlatan-kultuszba,
aligha kapnak többet egy átlagosan érdekes felemelkedéstörténetnél.
NEVEM ZLATAN (Jag ar Zlatan) - svéd, 2021. Rendezte: Jens Sörgen. Írta: David
Lagerkrantz könyvéből Jakob Beckman és Zlatan Ibrahimovic. Kép: Gösta Reiland.
Zene: Markus Jagerstedt. Szereplők: Granit Rushiti (Zlatan), Cedomir Glisovic
(Sefik), Linda Haziri (Sanela), Gijs Naber (Ronald). Gyártó: B-Reel Films /
Keplerfilm. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 100 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/08 35-35. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15445 |
