Kritika

A Karantén Zóna

Közöttünk az űr

Kovács Patrik

Ambivalens érzéseket kelt az első magyar pandémia-mozi.

 Az európai ember a reneszánsz óta eredendő vágyai bűvkörében él: lelki és intellektuális élményeket, materiális javakat gyűjt, testi örömöket kerget, azaz mohó „fogyasztóként” igyekszik maga köré halmozni mindent, amit az egója megkíván. A koronavírus-járvány – ha csak időlegesen is, de – megtörte e több évszázados gyakorlatot. A krízis két szűk esztendeje alatt újra felfedezhettük, mit is jelent az önkorlátozás, hogyan és miként lehetséges – ha a szükség megköveteli – mértéket szabni legelemibb késztetéseinknek. Máig nincs pontos képünk arról, hogy e kollektív kényszerböjt milyen pszichés, lelki és fizikai sebeket ejtett a nyugati társadalmakon. Zsótér Dániel közösségi finanszírozással – vagyis gyakorlatilag uzsonnapénzből – készült szkeccsfilmje, A Karantén Zóna ugyan nem törekszik e kérdés megválaszolására, a maga nemében mégis úttörő vállalkozás, hiszen magyar játékfilm még nem mérte fel, mi is történt velünk a „Great Lockdown” időszakában.

Szociográfiai mélységű „pandémia-tanulmányt”, terápiaértékű traumafeldolgozást hiába is várnánk: a korábban három rövidfilmet jegyző Zsótér benyomásszerűen felületes, groteszk módon elrajzolt történetei örvén nem is óhajt nyomasztó társadalmi titkokat megfejteni, inkább csak a karanténkorszakra jellemző határhelyzeteket lajstromozza. Az egyenként hozzávetőleg negyedórás sztorik szűkös lakásukban „fogságba esett” átlagemberekről szólnak, kiket úgy emészt fel lassan a bezártság, akár egy lassú méreg. Az akaratlanul voyeurré váló néző egymástól elidegenedő szerelmespárokat kukkolhat, tanúja lehet egy idős asszony szellemi és testi leépülésének, továbbá annak is, hogyan rabolja el a leküzdhetetlen bűntudat egy tízéves kislány lelkét. Zsótér Dániel és társ-forgatókönyvírója, Vida Orsolya nem egyéníti az elvont társadalmi típusokat reprezentáló figurákat, de ennél is súlyosabb probléma, hogy az egyes epizódokat sem formálják kerekre: nem elég, hogy a történet szinte minden esetben csigatempóban bontakozik, Zsótérék rendre akkor „vágják el” a cselekmény fonalát, amikor végre-valahára tetőfokára hágna a bonyodalom.

A Karantén Zóna tehát megmarad mérsékelten izgalmas impresszió-füzérnek. Egyetlen erőssége a stílusban rejlik. A rendező valójában a legszélsőségesebb metaforák nyelvén mesél a karanténkonfliktusokról: a gyanútlan nő szeme láttára hirtelen megsokszorozódik az épp a konyhában szorgoskodó élettársa, a halott nagypapa egy plüssállatba költözik, hogy szellemalakban is rajta tartsa a szemét utódain, az üresfejű Instagram-cicababa észre sem veszi, hogy egy kafkai metamorfózis következtében szó szerint is elveszíti emberi arcát, az egyedüllétbe beletébolyodó öregasszony lakása pedig rejtélyes módon „magába szippantja” az apró tárgyakat. Némely metafora ugyan érzékletes és invenciózus, olykor mégis úgy érezhetjük, hogy nem elég erős a motivációs kapcsolat a felvázolt krízisszituációk, valamint azok abszurdba hajló végkifejletei között (e hiányosság főként az első és az utolsó szkeccsre jellemző). Zsótér a stíluseszközök tekintetében külhoni inspirációkra építkezett: főként két fantasztikus elemekkel színesített, társadalomkritikus hangütésű antológiasorozatból, a méltán híres Alkonyzónából és a Fekete tükörből merített – A Karantén Zóna szatírája azonban tompább, ötletei enerváltabbak, mint ami a felsorolt kultszériák átlagára jellemző.

Noha gyakorlatilag fillérekből készült, a mű vizuális világa nem sejtet amatőrizmust, sőt egy-egy innovatívabb képi megoldással is találkozhatunk. Az egyes históriákhoz rendre háttérmagyarázatot fűző, leginkább egy túlvilági kalauzra hajazó narrátorfigura azonban nemcsak teljességgel felesleges, de úgy intonál, mintha valamelyik huszadrangú dokureality eseményeit közvetítené. A kiváló színészek (Pásztor Erzsi, Ujréti László) természetesen nyúlfarknyi szerepeikben is tündökölnek, ám Zsótér Dániel első nagyjátékfilmje ennek ellenére sem elég meggyőző: az alig több mint hetven perces játékidő alatt egyszer sem üt igazán szíven a lakásbörtönben rostokoló hősök szorongása.

A Karantén Zóna – magyar, 2022. Rendezte: Zsótér Dániel. Írta: Zsótér Dániel és Vida Orsolya. Kép: Dimeth Balázs. Zene: Lennert Van Raemdonck. Szereplők: Pásztor Erzsi (Ilonka), Ujréti László (Nagypapa), Majsai-Nyilas Tünde (Anya), Krausz Gergő (Kristóf), Tankó Erika (Lilla). Forgalmazó: HBO. 78 perc.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2022/08 56-56. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15436

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -