rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Gyerekek és felnőttek

Fekete telefon

Traumák és maszkok

Bárány Bence

Gyermekkori traumák tematizálásával a horror műfaja mostanában szívesen nyúl a felnövés-történetek jól ismert, szögegyszerű cselekménnyel rendelkező sémájához a negyedik évadát taposó Stranger Thingstől az Agancson át Stephen King Az című regényének újabb adaptációjáig. A Fekete telefon ugyancsak az említett példák sorába illeszkedik, a párhuzamot viszont nem pusztán a nosztalgia vásznon átütő varázsa húzza még szorosabbra, hanem az a tény is, hogy Joe Hill, vagyis Stephen King fiának azonos című novellája szolgáltatta az alapot Scott Derrickson legfrissebb horrorfilmjéhez.

 

A tizenéves Finney fantasztikus elemekkel tarkított, horrorisztikus kamasztörténetét – amelynek katalizátora, hogy a fiúnak szembe kell szállnia az őt elrabló, gyerekekre vadászó sorozatgyilkossal – Derrickson számos olyan motívummal és dramaturgiai fogással toldja meg, amelyek az eredeti novellában egyáltalán nem, vagy kisebb hangsúllyal vannak jelen csupán, ellenben jobban elmélyítik a gyerekszereplőkkel operáló sztori átélhetőségét. A filmben Finney és húga, Gwen – miután a lányéhoz hasonló látnoki képességgel megáldott anyjuk önkezűleg véget vetett saját életének – a családon belüli erőszak elszenvedőiként jelennek meg alkoholista apjuk lelki terrorja, megalázásokban és verésekben kulmináló nevelési módszerei révén. Ugyanakkor a Portyázó néven elhíresült kisvárosi sorozatgyilkos korábbi áldozatainak sorsán keresztül további traumákat is felvillant a Fekete telefon, amelyek maradandó károkat okoznak egy gyermek pszichés fejlődésében. A korszakhoz illeszkedően felsejlik például a vietnámi háború sötét árnya – elvégre egyetlen háborút sem csak az abban harcoló katonák sínylenek meg –, de a kamaszgyerekek körében elharapódzó erőszakosság kiváltó okaira is tesz utalásokat a film.

A Fekete telefon komoly hibája azonban, hogy még a gyerekszínészek meggyőző alakítása sem képes feledtetni a különféle traumák egymásra halmozásának klisébe hajló erőltetettségét, miközben az Ethan Hawke által megformált, szintén súlyosan traumatizáltnak tűnő Portyázó karaktere semmilyen háttérsztorit nem kap a forgatókönyvben. Ráadásul az általa viselt – és valóban félelmetes – kabukiszerű maszkok magyarázat nélküli használata addig fokozza a feszültséget fenntartani hivatott titokzatosságot, hogy a misztikum végül önnön hatását oltja ki. Ily módon a végeredmény egy pszichologizáló, hangzatos szimbólumokkal megtűzdelt horrorfilm, amelyben a legnagyobb meglepetést az váltja ki, amikor a Portyázó pincéjében megcsörren az a bizonyos, évtizedek óta nem működő fekete telefon.

 

FEKETE TELEFON (Black Phone) – amerikai, 2022. Rendezte: Scott Derrickson. Írta: Joe Hill novellájából C. Robert Cargill és Scott Derrickson. Kép: Brett Jutkiewitz. Zene: Mark Korvern. Szereplők: Mason Thames (Finney), Madeline McGraw (Gwen), Jeremy Davies (Terrence), Ethan Hawke (Portyázó). Gyártó: Blumhouse Production. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 102 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/08 17-17. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15431

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 0 átlag: -