Varró Attila
Hustle – amerikai, 2022. Rendezte: Jeremiah Zagar. Írta: Taylor Materne és Will Fetters. Kép: Zak Mulligan. Zene: Dan Deacon. Szereplők: Adam Sandler (Stan), Juancho Hernangomez (Bo), Queen Latifah (Teresa), Ben Foster (Vince). Gyártó: Happy madison Production / Roth Films. Forgalmazó: Netflix. Szinkronizált. 117 perc.
Nincs olyan labdajáték, amely jobban illik nagyvászonra a kosárlabdánál: akció-dinamikája filmnyelvi truvájokért kiált, játékosközelsége biztosítja a drámaisághoz szükséges intimitást, változatos pontszerzési módszerei magasan felülmúlják bármely csapatjáték látványörömeit – nincs az a fejesgól vagy svédcsavar, amely felérne egy kiadós zsákolás vagy elegáns horogdobás szépségével. Nem véletlen, hogy Hollywood évtizedek óta ontja magából a különféle kosaras opuszokat, ám annál furcsább, hogy a sportágra manapság lecsapó nagyágyúk inkább a mélabús/veretes sorsdrámát látják benne (Gavin O’Connor) vagy látványizgalmait a pályán kívüli meccsekre pazarolják (Steven Soderbergh). A kosárlabda szerzői térhódítása láttán az Uncut Gems művészi dicsfényében fürdő Adam Sandler számára logikus lépést jelentett, hogy a kosárrajongó/játékfüggő ékszerész után a záróvonal túloldalán is eljátsszon egy megszállott, önsorsrontó főhőst, aki ezúttal rég várt edzői karrierjét játssza el egy saját felfedezésű, ifjú spanyol tehetség NBA-karrierjének beindítása kedvéért.
Noha Jeremiah Zagar elsőfilmje, a We the Animals Malick-féle éteri lebegésű, ugyanakkor kőkemény gettó-fejlődéstörténete alapján a Mindent egy lapra egy újabb szofisztikált indie-drámát ígért a Sandler-arculatváltásban, a sztár ezúttal visszalépett saját ismerős térfelére: klasszikus megváltástörténet pereg, a bevált fordulatokkal és kihagyhatatlan ziccerekkel, az öregedő filmkomédiások önironikus poénjaival színesítve. A film igazi erényei inkább a Játék szerelmesei előtt csillannak meg, és nem csupán a rengeteg sztárszereplő miatt és a kiváló ritmusban vágott, nagyszámú mérkőzés-jelenetben, de a szimbolika terén is: a névtelen streetball-titán Rocky-féle sikermenete során (amelyből még a „philadelphiai lépcsőn felfutás” mémje sem maradhat ki) éppen úgy válik érzékeny, remek passzokkal és okos megoldásokkal dolgozó kispályásból agresszív, technikás, látványos játékot folytató profivá Sandler szakavatott kezei között, akár a jobb sorsra érdemes rendező.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/07 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15424 |
