Varró Attila
Kung Fu Zohra – francia, 2022. Rendezte és írta: Mabrouk El Mechri. Kép: Pierre-Yves Bastard. Szereplők: Sabrina Ouazani (Zohra), Ramzy Bedia (Omar), Eye Haidara (Binta), Tien Shue (Chang). Gyártó: Les Films du Kiosque. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 100 perc.
Noha a Birodalom visszavág legsikeresebb mémje kétségkívül az „Én vagyok az apád!”-pillanat, az amerikai tömegfilm mégis sokkal többet köszönhet Joda mester tört angolságú Jedi-tanfolyamának a Dagobán – amely a 80-as évek közepe óta töretlen lendülettel szaporítja a kicsi, ráncos harcművészek háztartási eszközökkel zajló kiképzés-tortúráiba illesztett fejlődés-történeteket. Legyen szó a bölcs Miyagi senseiről (Karate kölyök) a teleregény-rajongó Chiun sifuról (Remo) vagy akár Bruce Lee szelleméről (Karate tigris), ezek a távol-keleti zen-mentorok a köríves fejrúgás vagy ötpontos szívrepesztés titkain túl a nyugati civilizáció individualizmusát kordába szorító közösségi gondolkodás és felelősségtudat rejtelmeibe is beavatják kamaszlelkű tanoncaikat. Az idei francia verzió – a Kill Bill után szabadon – ismét egy bájos női tanítványt helyez a középpontba, ám ezúttal a véres konyhai párharc a történet végére kerül, az antagonista pedig szuperbérgyilkos helyett egy necctrikós asszonyverő, akinek móresre tanításához a terrorizált nej és anya kénytelen egy vén kínai edzőterem-portástól leckéket venni kung fuból és önbizalomból.
A Kung Fu Zohra nem csupán abban tér el hollywoodi elődeitől, hogy a legfőbb tanulság éppen ellentétes irányú (alázat helyett a saját egyéniség megtalálása és megvédése): a JCVD parádés akciófilm-dekonstrukciójával pályát kezdő Mabrouk El Mechri-t ezúttal is a közelharcok mögött lapuló lelki krízis izgatja jobban – jelen esetben a főhősnő már-már érthetetlen vonakodása attól, hogy kislányával együtt kilépjen a bántalmazó házastársi kapcsolatból. Így aztán az unalomig ismert tréning-klisék legfőbb célja nem a győzelemhez szükséges önbizalom elnyerése, inkább a leszámolás az irracionális belső félelmekkel a egyedülálló anyaságtól és függetlenségtől, amelyek elől épp az imádott wuxia-klasszikusok jelentik a legfőbb menedéket. Ennek fényében még az is megbocsátható, hogy El Mechri elbohóckodja a végső leszámolást, karikatúra-ellenféllé alakítva a férjet – Zohra a fináléban inkább magukkal az illúzió-kibúvót jelentő kantoni opuszokkal küzd meg (ezért is a sok Jackie Chan-hommage), hogy azután hétköznapi szuperhőssé válhasson a stáblista-jelenetre.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/07 58-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15417 |
