Bartal Dóra
El buen patrón – spanyol, 2021. Rendezte és írta: Fernando León de Aranoa. Kép: Pau Esteve Birba. Zene: Zeltia Montes. Szereplők: Javier Bardem (Blanco), Manolo Solo (Miralles), Almudena Amor (Liliana), Oscar de la Fuente (Jose). Gyártó: Básculas Blanco / Crea SGR / MK2 Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 120 perc.
Félszemmel nézve A jó főnököt, a magyar mozikba kerülő spanyol sikerfilmet (amit még az Oscarra is benevezett Spanyolország), egy feszesen szerkesztett, a képi metaforáit remekül használó társadalmi szatírát kap a néző, egy karizmatikus főszereplővel, aki megtestesít mindent, amit rossznak gondolunk a liberális „a főnököm a legjobb barátom” típusú kapitalizmusról, szexizmusról és hatalmi gőgről. A cinizmus és a manipuláció győznek, a kisember soha, ilyen az élet és ilyen a szatírák mechanizmusa is. De kár lenne ebbe a cinizmusba fulladni – és a filmnek sem kellett volna. Hiszen kicsit olyan, mintha a Javier Bardem alakította gyárigazgatónak, Blancónak még szurkolni is kellene, hogy megússza felesége megcsalását és munkatársa kijátszását, akit a legközelebbi barátjának nevez.
A rendező, Fernando León de Aranoa mindezt elmesélhette volna a nőket tárgyiasító humor nélkül és anélkül, hogy egy darab megszállott őrültként sztrájkoló munkást tesz meg konfliktus egyik forrásává. Teljes tévút a sztrájkot egy kiüresedett, nevetséges eszköznek tekinteni, hiszen Spanyolországban a válság után épp megerősödtek a szakszervezetek, kisebb sikereket is elérve, és nem egy emberként kell kiállnia valakinek a jogaiért. A Jó főnök utolsó harmadában, miután a félreértések vígjátéka szálak lezárulnak, hangzanak el a film valódi tételmondatai, történnek meg az igazán fajsúlyos tettek és végre a fontos hangsúlyokat is megteremti a rendező. Arról, hogy ki az, aki valóban dolgozik, és ki az, aki kizsákmányol. „Mi sem kaptunk semmit ingyen” – fakad ki Blanco, aki persze csak az örökölt vagyonával tudott érvényesülni és aki a nagyvállalatának igazi arcát a mutatóba kiállító multikulturalizmussal és női egyenjogúsággal kampánnyal tudja – hatásosan – elfedni. Így nem csak a spanyol társadalmi feszültségeket tematizálja, hanem egy globális problémát.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/07 58-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15415 |
