Huber Zoltán
Skandináv krimis hangulatok Nyíregyházáról.
A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház és az eddig leginkább rövidfilmekkel előrukkoló Blue Duck Arts alkotóműhely misztikus krimije minimum két dolog miatt biztosan üde színfolt a hazai műfaji palettán. A krokodilok között ébredő amnéziás férfi ügyében zajló nyomozás helyszínét, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye székhelyét filmen viszontlátni legalább olyan kuriózum, mint a város nem kevésbé izgalmas színészeit. A Lélekpark a Nemzeti Filmintézet színház és film együttműködésére kiírt pályázatára készült, de nem egy már létező színdarabot tévésít, hanem eredeti forgatókönyvből született.
Igaz, az eltérő hátterű és habitusú, de a szövevényes esetet éppen ezért megoldani képes és végül egymást is megkedvelő nyomozópáros nem kimondottan friss ötlet. Az alkotók meg is tesznek mindent, hogy alaposan árnyalják az ismerős alapkaraktereket, így nemcsak a főváros-vidék, fiatal-öreg, nő-férfi, ambiciózus-kiégett ellentétpárokra játszanak rá, de komoly háttérsztorikat kanyarítanak mögéjük. A tüskés modorú és nagyon céltudatos fiatal rendőr kimondatlan apa- és szeretethiányára jól rímel a traumatikus múltját piával tompító idős zsaru izzó magánya. Törvényszerű összecsiszolódásuk így hihetővé válik, a két főszereplő közötti dinamika mégis elsősorban a remek szereposztás miatt működik.
Staub Viktória mellékszereplőként korábban számos magyar sorozatban feltűnt és A vizsga folytatásában, A játszmában is látható. A fiatal színésznőnek itt is sokféle arca van, egyszerre tud határozottnak és sérülékenynek tűnni, az ő nevével később biztosan találkozunk még a moziban is. A Lélekpark legnagyobb találata mégis Horváth László Attila, aki visszafogott eszközökkel, izgalmasan kelti életre a kiégett vén rókát. A nyíregyházi színész már rögtön az első pillanatban elnyeri a szimpátiánkat azzal, ahogyan a Keleti pályaudvar előtt gyrost majszol. A figura sebzett rezignáltsága végig érdekes, ez az alakítás bármilyen produkcióban megállná a helyét. Horváth László Attilát eddig elkerülték a filmes szerepek, a Lélekpark után remélhetőleg többször láthatjuk.
A két főszereplőnek bőven van tere és ideje az elmélyültebb karakterábrázolásra, maga a sztori ugyanis a skandináv mintát követve az ügy és az elkövetők helyett a két nyomozóra fókuszál. A személyiségükkel együtt a traumáik is kirajzolódnak, amelyek végül az esettel is összefüggenek. A Lélekpark ezen a ponton csavar egyet a képleten és zsánert vált, az utolsó felvonásra a fantasztikum felé tolva el a klasszikus nyomgyűjtős-relfektálós történetet. Aki ismeri az egyik társrendező, Odegnál Róbert korábbi munkáit, az egyedül az utolsó pár percben ismerhet rá azokra a sötétebb tónusokra, amik a totálisan más világokban játszódó képregényeit és kisfilmjeit jellemzik.
Az is nyilvánvaló persze, hogy a már említett pályázat követelményei miatt az alkotók vélhetően kénytelenek voltak néhol a gombhoz varrni a kabátot. Bár Nyíregyháza érdekes hangulatokat kever a néhol szocreál felé hajló, máshol borongós rezignáltságot tükröző miliőhöz, a világhírű helyi állatkert érezhetően nem sztoriból fakadó választás, hanem olyan megkerülhetetlen alap volt, amit mindenképp bele kellett dolgozni a sztoriba. Bár a krokodilos ébredés remekül mutat a tartalomleírásokban és felkeltheti a potenciális nézők figyelmét, az állatkert körül bonyolódó bűntények és misztikus megoldások túlságosan is kimódoltnak hatnak. Így végül az a fura helyzet áll elő, hogy az eset felderítése helyett gyakran érdekfeszítőbb a nyomozók magánéletét követni, ami azonban nem képes üresjáratok nélkül kitölteni az alig hetvenöt perces játékidőt.
A Nemzeti Filmintézet említett pályázata egyébként „streaming szolgáltatásra és televíziós forgalmazásra készülő” filmeket támogat, ami erősen limitált költségvetést jelent. A tévéfilm címkéje felénk egyre szűkösebb ketrec, hiszen ez a megjelölés a platformok nagyobb átjárhatósága miatt szép lassan érvényét veszti. A Lélekpark alkotói látható igyekezettel próbálták elkerülni ezt a stigmát, néhol több, máshol kevesebb sikerrel. A streaming mindent elnyelő óceánjában a máshol nem látható helyszíneikben és arcaikban bízhatnak igazán.
LÉLEKPARK – magyar, 2021. Rendezte: Odegnál Róbert és Horváth Illés. Írta: Belső Marcell és Csihar Arion. Kép: Kiss Gravi András. Zene: Zságer Varga Ákos. Szereplők: Horváth László Attila (Laci), Staub Viktória (Vera), Pregitzer Fruzsina (Annamária), Gulácsy Tamás (Szanyó). Gyártó: Blue Duck Arts. 75 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/07 55-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15400 |
