Vajda Judit
A X. Friss Hús Budapest Rövidfilmfesztivál magyar kisfilmjei nemcsak megütötték, meg is ugrották a világszínvonalat.
Mivel idén immár tizedik alkalommal rendezték meg, az elmúlt évtizedben hozzászokhattunk, hogy a Friss Hús minden tavasszal (most először nyáron) a korábbi év (ezúttal a Covid miatt pár év) legjobb magyar rövidfilmjeivel kényezteti a közönséget – ráadásul összefüggéseiben mutatva be a munkákat, hiszen a fesztiválnak nemzetközi, sőt jó ideje műfaji filmes blokkjai is vannak (a queer szekció filmjeiről külön cikkben számolunk majd be).
A 2022. június 2. és 8. között bemutatott mintegy 70 kisfilm szokás szerint rendkívül magas színvonalat képviselt, és annak ellenére, hogy minden bizonnyal szűkösebb anyagi lehetőségekkel rendelkeztek, a magyar alkotások voltak az igen erős mezőny legjobbjai – amin egyébként nincs is mit csodálkozni annak, aki követi a hazai rövidek utóbbi években-évtizedben elért nemzetközi fesztiválsikereit.
Az alábbiakban ezért elsősorban a magyar versenyfilmes alkotásokra koncentrálunk, megemlítve a legjobban sikerült külföldi munkákat, illetve indokolt esetben a versenyen kívül vetített műveket is. A Friss Húson idén is volt Friss Hús @Midnight, azaz horrorfilmes válogatás, de mivel az itt bemutatott produkciók a legtöbb esetben nem lépték túl a jól ismert klisék ismételgetését, amit szerencsésebb esetben humorral és kreativitással (a francia You’re Dead Helen), szerencsétlenebb esetekben viszont (az amerikai Safe and Sound és a kanadai They’re Here) teljesen fantáziátlanul tettek, ezzel a szekcióval külön nem foglalkozunk.
Generációs és társadalmi kérdések
Az idei (magyar és nemzetközi) munkák közül feltűnően sok foglalkozott a Z generáció elveszettségével, értékvesztettségével, illetve az ebből esetlegesen kivezető identitás- és útkeresésével, amit a zsűri is díjazott, hiszen a legjobb magyar élőszereplős rövidfilm (Ladányi Jancsó Jakob: Az elveszíthető dolgok szeretete), a legjobb nemzetközi rövidfilm (a litván Saulius Baradinskas Techno, Mamája), a legjobb színészi alakítást felvonultató mű (Egy csapat vagyunk / Kuru László Ádám) és az egyik különdíjas alkotás (a kanadai Woodpecker, Kevin T. Landry filmje) is ezt a témát taglalta.
Az Egy csapat vagyunk a már nagyjátékfilmes alkotóként is bemutatkozott Kerékgyártó Yvonne (aki a Free Entryt forgatókönyvíró-rendezőként, a FOMO-t forgatókönyvíróként jegyzi) kisjátékfilmje, aminek olyan természetes és hiteles az intrója, hogy a néző az első percekben – sőt, egészen addig, amíg nem tűnnek fel olyan ismert arcok, mint Székely B. Miklós vagy Nagypál Gábor – azt hiheti, dokumentumfilmet lát, amit elsősorban az említett, díjazott színészi játék erősít. A forgatás idején mindössze 14 éves Kuru az Utcaszínházi Alkotóközösség szintén kamasz színészeivel egyszerre jeleníti meg hihetetlenül életszagúan és fennkölten-emelkedetten, hogy az alkotás varázsa és az összetartás, összetartozás ereje bármilyen mély gödörből kiutat jelenthet.
Ezzel pont ellentétes utat képviselnek a Kakukkfióka, a belga-francia Bluestar és a már említett Woodpecker tinédzserei/fiatal felnőttjei, akik vagy nem tudtak még leszakadni a szüleikről (lásd a Woodpecker 19 éves Émile-jét, aki egészen elveszett az apja nélkül egy olyan világban, ahova hosszú évek óta nem látott anyja vezeti be – ő viszont nem fogja a kezét), vagy hibás értékrend mentén valósították meg az elszakadást (a Kakukkfióka Ádámja drogdílerként tengeti mindennapjait, s kisebbfajta hőstettnek számít a részéről, hogy kiskamasz öccsének kiutat mutat ebből a világból, a Bluestar főhőse pedig a rá váró gyászmunka helyett morbid ökörködéssel üti el a szabadidejét).
A generációs kérdéseken kívül a Friss Hús filmjeiben egyéb fontos társadalmi problémák is megjelentek: a Lili Alone, a kínai Zou Jing alkotása az országban kétségbeejtő módon elharapódzott béranyaság (illegális) intézményét, pontosabban a „megrendelőknek” és a közvetítőknek kiszolgáltatott, a legszegényebbek közül kikerülő béranyák sorsát mutatja be. Szintén a gyerekvállalás témájával foglalkozik a Berényi Andor által jegyzett VACSORA, amely arra reflektál, hogy 2021 februárjában a kormány megnehezítette az örökbefogadási eljárást az egyedülállók számára.
Talán még ezeknél is erősebbek voltak azok a művek, amelyek a rendszerszintű hibákat kicsiben ragadták meg, például a tévé- és kisfilmes szcénában neves alkotónak számító Szabó Szonja (Komoly dolgok, Turiszt, A Mentor) Vércsék című 2020-as, online és az RTL Klubon már korábban bemutatott, így az idei Friss Húson versenyen kívül, a sportfilmes szekcióban vetített alkotása. A Friss Sport blokk legjobb darabjának tizenéves hősnője egy ifi kézilabdacsapat mikroközösségében tapasztalja meg, milyen is az, amikor egyedül emeli fel a szavát a nőgyűlölet ellen – felidézve ezzel egyéb szégyenletes események mellett például a polgármester által zaklatott tyukodi anyakönyvvezető, Németh-Kiss Pálma közelmúltbeli kálváriáját.
Emberi pillanatok
A legjobban azonban azok a filmek sikerültek, amelyek univerzális érzelmeket, szívhez szóló emberi pillanatokat örökítettek meg. Az idei Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivált is megjárt Hajszálrepedés egy párkapcsolat végóráiban teszi szinte fájóan tapinthatóvá az olyan pszichológiai folyamatokat, mint a projekció, a bűnbakképzés vagy a hárító mechanizmusok. Szelestey Bianka filmje azonban sokkal több lélektani leltározásnál: átélhetően jeleníti meg azt a tapasztalást, amikor a másik felünk egyik pillanatról a másikra idegenné válik, és a legjobb szándékunk sem elég, hogy megfeleljünk neki. Kurta Niké játékának finomságai pedig testközelbe hozzák azt az élményt, amikor először még megkeseredik a szánkban a falat, de apránként rájövünk, hogy innen is tovább lehet lépni.
A Köszönöm, hogy maradtál (rendező: Gyimesi Domonkos) autóstoppos kalandja 20 percben is komplett karakterrajzokat nyújt, és szívszorítóan szépen beszél hűségről, lehetőségekről, sorsszerűségről és azokról a véletlen találkozásokról, amikor két ember egészen váratlanul kötődni kezd egymáshoz. Papp Máté párbeszéd, de nem szöveg nélküli Takarása bravúros audiovizuális és vokális játékkal mutatja be egy visszahúzódó színházi kellékes lány nagy pillanatát, melynek során a főszereplő a szemünk láttára lényegül át láthatatlan szemlélőből a Szentivánéji álom különböző karaktereivé. A figurát alakító Mari Dorottya pedig vélhetően csak azért nem nyerte el mindezzel a legjobb színésznő díját, mert az a magyar filmben ritkán látható, Londonban élő Magyar Évának járt. Magyar a Ma még nemben (szintén Gyimesi Domonkos munkája) egy, a kezdődő demencia jeleit mutató nagymamát formál meg, érzékenyen jelenítve meg a hős minden szégyenét és méltóságát; a film pedig lélekemelően illusztrálja azt a pillanatot, amikor az idős nő kérdések nélkül is megkapja azt az elfogadást és tapintatot, ami minden hasonló betegséggel, sőt bármilyen betegséggel küzdő embernek járna.
Végül a legjobb magyar animációs rövidfilm díját kiérdemlő Felhők felett negyedórás játékidejével talán kicsit hosszan, de frissen, Mike Judge-rajzfilmeket idéző szabálytalan, mégis kifejező karakterekkel, sok (abszurd) humorral, rengeteg frappáns képi játékkal és kiemelkedő szinkronmunkával (a szinkronhangok között magát a rendezőt, Hárshegyi Vivient, Vilmányi Benettet és Kizlinger Lillát is ott találjuk) nyújtja egyszerűen magának a szerelemnek az állapotleírását.
Műfaji remeklések
A magyar versenyfilmek között külön csoportot alkottak a műfaji remeklések. A Magyar Játékfilmrendezők Egyesületének díját elnyert Lesen negyedórába sűrítve tárt elénk egy szabályos, feszült thrillert, több műfajváltással (az erkölcsi dilemmába keveredő hobbivadászok kamaradrámájából izgalmas thriller, majd brutális fekete komédia kerekedik), párhuzamos eseményekkel, számos csavaros fordulattal és tökéletes színészi játékkal (Krisztik Csaba, Keszég László, Gazsó György) megspékelve. Karácsony Péter alkotása jó példája annak is, hogy zsánerfilmek esetében a legjobb taktika az alkotók részéről, ha azzal főznek, amijük van: itt például a vadászok távcsövén keresztül mutatták a közeliben túl nagy kihívást jelentő akciójeleneteket.
Amilyen perfekt volt thrillernek a Lesen, olyan tökéletes pszichohorrorként működött Novák Péter Sámuel Hajdu Szabolcs főszereplésével forgatott Egyedül a Paradicsomban című munkája, ami egyenesen Polanski Iszonyatát idézte azokkal a szubjektív képi és hangi megoldásokkal, amelyek a koponya MR-re váró, egy vidéki kúrián gyanús alakok megbízásából magányosan dolgozó szobafestő torz valóságérzékelését, már-már őrületbe hajló paranoiáját jelenítették meg. Eközben a szűk térben, egy-egy autóban kifejlődő párhuzamos sztorikat, egy párkapcsolati drámát és egy kisstílű gengszterfilmet elénk táró Majd holnap (rendező: Kertész Viktor) ütős csattanóival és kiváló vágói munkájával hívta fel magára a figyelmet. Szigorú értelemben véve nem műfaji alkotás, de mindenképpen meg kell még említeni a főleg színészként ismert Olasz Renátó Ártatlan szemmel című munkáját, hiszen félórás játékidejével, kész, kidolgozott jellemeivel, hangulatos átkötő jeleneteivel (lásd a bánatos másik országba autózást) nemcsak tehetségesen teremt világot, de úgy tükrözi egymásra két nővér (Waskovics Andrea és Mészöly Anna) drámáját (hiszen egyikük jelene akár a másikuk jövőjét jelentheti), hogy abban már abszolút benne van egy nagyjátékfilm ígérete.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/07 16-18. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15395 |
