Kovács Patrik
Kaamelott - Premier volet – francia, 2021. Írta és rendezte: Alexandre Astier. Kép: Jean-Marie Dreujou. Zene: Alexandre Astier. Szereplők: Alexandre Astier (Artúr), Antoine de Caunes (Dagonet), Thomas Cousseau (Lancelot), Christian Clavier (Jogtanácsos). Gyártó: Regular. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 120 perc.
Se szeri, se száma azoknak a mozgóképeknek, melyeket a nyugat-európai kultúra egyik sarokkövének számító Artúr-mondakör ihletett: Bressontól (Lancelot, a Tó lovagja) a Monty Pythonon át (Gyalog galopp) John Boormanig (Excalibur) seregnyi alkotó álmodta már vászonra a legendák ködébe burkolózó briton király és a Kerekasztal lovagjai örökbecsű históriáját. Idehaza talán kevesen tudják, de Franciaországban a kétezres évek közepén szárba szökkent egy arrafelé máig óriási nimbusznak örvendő, közelítésmódját és formátumát tekintve is trendtörő tévésorozat, a Camelot, amely egy rendhagyónak tűnő eszköz – a dévaj humor – segítségével kísérelte meg huszonegyedik századivá hangolni az időtlen mítoszt. A széria tizenhárom évvel ezelőtt ugyan véget ért, ám mindenható atyja, Alexandre Astier (aki íróként, rendezőként, színészként, zeneszerzőként és vágóként szolgálta a produkciót) úgy érezte, meséje még nem kerek: nagyjátékfilmes keretek között képzelte el – és valósította meg – a folytatást.
A furcsa redivivus meglehetősen kétesre sikeredett. A Camelot – Harcok trónja „csupán” egy nagyszabású filmtrilógia nyitánya, egyúttal valóságos csodabalzsam a régóta böjtölő, keményvonalas rajongók számára, ám mindazok, akik nem cipelik magukkal a vetítőterembe a tévésorozatról szerzett előzetes tudásukat, nyilvánvalóan hátrányból indulnak. Ugyanakkor – és ezt Astier nyilatkozata is megerősíti – a Harcok trónja a tágabb publikum megszólítására is kísérletet tesz. Merészen elrajzolt, kerge karakterei, olykor-olykor megvillanó pengeéles humora, továbbá – nagyfilmes viszonylatban is – parádés képi világa tényleg lehengerlőek; igazán kár, hogy Astier túl bőre szabja a játékidőt, s a cselekmény is töredezettebb a kelleténél: nem ritkán hektikusan ingadozó színvonalú jelenetek váltják egymást. A Camelot azonban csiszolatlansága ellenére is egzotikus élmény: Artúr király megannyi ezüstvásznas inkarnációja között aligha találhatunk ennél egyedibbet.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/06 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15389 |
