Huber Zoltán
I onde dager – norvég, 2021. Rendezte: Tommy Wirkola. Írta: Nick Ball, John Niven és Tommy Wirkola. Kép: Matthew Weston. Zene: Christian Wibe. Szereplők: Noomi Rapace (Lisa), Aksel Hennie (Lars), Atle Antonsen (Petter), Christian Rubeck (Dave). Gyártó: 74 Entertainment. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 113 perc.
A kortárs norvég tömegfilm első számú exportcikke, Tommy Wirkola a hóban csoszogó zombinácikkal váltott jegyet Hollywoodba, de két felemásra sikerült próbálkozás után ismét a hazájában forgatott. A csendes kikapcsolódást és egymás legyilkolását tervezgető házaspár hétvégi kiruccanása a rendező korábbi munkáinál földközelibb koncepciót ígér. Lars kiégett, saját értékelése szerint jóval többre hivatott rendező, a színésznő Lisa évek óta nem kap szerepeket. Nem igazán a tervek szerint alakul tehát az életük, amiért a másikat okolják. A legkézenfekvőbb megoldásnak a hitestárs balesetnek álcázott likvidálása tűnik, a távoli vidéki házba azonban hívatlan vendégek érkeznek, kisiklatva a páros eredeti darabolós terveit.
A háztáji thriller és az éjfekete komédia határvidékéről induló történetből a forgatókönyvet is jegyző Wirkola nem sajnálta a meghökkentő fordulatokat, igen hamar vérbő abszurdba fordítva a hitvesi perpatvart. Az egyre vadabb meglepetések és poénok egy része működik, egy másik inkább kényszeredett fokozásnak tűnik, túlságosan messze távolodva a minimalista alapkonfliktustól. Tény azonban, önkéntelen párkapcsolati terápia még nem volt ennyire gyors és hatásos, amiben nem kis adag iróniát fedezhetünk fel. Wirkola néhol finoman önreflektív, de a lélektani mélységek helyett a fizikai összecsapásokra és válogatott abúzusokra koncentrál. Az Aksel Hennie alakította öntelt rendezővel kimondottan gonoszul bánik, de a Noomi Rapace megformálta színésznővel sem finomkodik. Az eredeti norvég cím a házastársi eskü fő ígéretére utal, aminek a súlyát végül a saját bőrünkön is érezhetjük. Míg a „jóban” kifejezetten szórakoztató Wirkola munkája, a „rosszban” már könnyen más kalandok után nézhet a távkapcsolót szorongató néző. A fő kérdés, mennyire van épp kedve az imponálóan szalonképtelen túlzásokban dagonyázni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/06 62-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15381 |
