rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Láttuk még

Esthajnalcsillag

Hungler Tímea

 

1983-ban az Oscar-díj kegyeltje James L. Brooks Becéző szavak című műalkotása volt, amely a lánya rákbetegsége ellen mindhiába küzdő, sokadvirágzását élő szépasszony, Aurora (Shirley MacLaine) történetét vitte vászonra, megspékelve egy ex-asztronautával (Jack Nicholson) kiteljesedő románccal.

Az Elfújta a szél, a Távol Afrikától, a legújabb hajtásként pedig az Angol beteg vonulatába illeszkedő mozgókép folytatása mindezideig váratott magára. Az Evening Star az amerikai filmgyártásra oly jellemző fokozási kényszer mintapéldánya; elődjénél hosszabb, sokkalta szomorúbb, mi több, némi mennyiségi eltérés is felfedezhető benne az előzőek kárára.

A l’amour most egy harmincas pszichoanalitikussal dúl, bár a kontinuitást biztosítandó a jó öreg Jack is feltűnik a film végén – azóta megnősült, New Jersey-ben van családi háza, egyébként pedig épp erre járt. Aurora asszony unokái felcseperedtek, a dáma gondjai és arcán a barázdák szaporodtak, sőt az alkotók figyelme még arra is kiterjedt, hogy az örök vadászmezőket nagyobb arányban népesítsék be az előző részhez képest; ez számszakilag három halott, beleértve magát a hősnőt is.

Érzőbb szívű nézők megnyugtatásául némi napfény az élet árnyoldalán a dédunoka megszületése, így a könnyes-szomorú filmalkotás nemes optimizmussal, az „ifjú szívekben élek” reménységét sugallva vesz végső búcsút nézőitől.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1538

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 1060 átlag: 5.42