Hirsch Tibor
Stephen King: Sorvadj el! című könyvecskéje talán nem volt reménytelen eset, talán valami szellős-lebegős Twin Peaks-i furcsaságot, talán őrült tempójú klipfilmet, talán Jarmusch-, Stone–Tarantino-féle, kriminek is nevezhető mozieseményt lehetett volna belőle összeszerkeszteni. Egyet nem lett volna szabad csinálni belőle, egyszerű, becsületes horrorfilmet. Hiszen, ha se jó regénystílus nincs, se menő filmformai hókuszpókusz, akkor menthetetlenül ki fog derülni, hogy mennyire hiányzik a történetből minden fordulat, minden meglepetés.
Egy amerikai ügyvédet százéves cigányvajda átkoz meg, az ügyvéd kéri, szívná az átkot vissza, a cigányvajda – erőszaknak engedve – visszaszívja. Sok mindent el lehet mesélni egy mondatban, de van, amit túlságosan könnyű. Ez a film ilyen. Ilyen és ennyi. Nekünk, ebben az országban, ebben a régióban, csak annyival több, hogy cigányok szerepelnek benne. Nem romák, hanem cigányok. Annak, aki e népet igazi nevén nevezi és közelebbről ismeri, ez az egész horrormese – a sorvadást, bőrrákot, ilyen-olyan fekélyes betegséget okozó cigány-átokról – kabarétréfa. Ez a kisebbség a filmben magyarul beszél: ha a hazai fajvédő a szinkronizálatlan változattal találkozna a moziban, levegőért kapkodna. A roma néző viszont büszkén dőlhet hátra székében: nem elég, hogy a történet a hatékony átkozódás képességével ajándékozza meg, a film látványvilága, dramaturgiája mindjárt indiánt is csinál belőle. A százéves cigányvajdából ugyanis sziú varázsló lesz. Ehhez illő külsőt, gesztusokat, szófordulatokat és értékrendet kap a rendezőtől. Márpedig, összemosódva ábrázoltatni minden kiirtott és egzotikus nációk legnemesebbikével: a rossz lelkiismeretű Hollywood részéről ez a különleges tisztelet jele. Mondhatni, ez az a ritka eset, mikor a faji-nemzeti sztereotípiákkal való felelőtlen bűvészkedés, hogy, hogy nem, jó ügyet szolgál.
Az átok veszélyes fegyver, magyarul beszélő roma-indián kezében különösképpen az. Nem árt, ha a moziból tudja meg Közép-Kelet Európa szkinhedje, mitől is kell tartania, mi az, amivel eddig nem számolt. Ráadásul az átok szabályszerű feloldására – a filmből ez is világosan kiderül – kizárólag a valódi angolszász gyümölcspástétom alkalmas. Ne reménykedjen a honi cigányverő: itteni cukrászatok nem kínálnak ilyesmit. Hacsak a McDonald’s gyorsbüfék ajánlotta ready-made „apple pie” meg nem felel a célnak. Vagy igen, vagy nem: ismerni kell az ősi cigányhagyományt.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1997/06 60-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1537 |
