Nevelős Zoltán
Jackie Chan filmjei betölthetik azt az űrt, amit Bud Spencer és Terence Hill hagytak maguk után a moziban. Vidám csihi-puhi, amelyben a jók összefognak, a gonoszok pedig alaposan pórul járnak.
Jackie Chan alakítja a tisztaszívű főhőst, aki bácsikája esküvőjére Hongkongból New Yorkba érkezik, annak is Bronx nevű balhés városrészébe, ahol még az ottani kínaiak között is idegenül forgolódik. Naiv becsületessége miatt hamar összetűzésbe keveredik egy helyi motoros bandával, ám az igazi ellenség egy mobiltelefonos főgonosz, aki öltönyös bérgyilkoshadseregével az ártatlanok békéjének feldúlásán munkálkodik; a végén mégis ő lesz az, akit a földbe taposnak (átmennek rajta egy légpárnás hajóval). Addig azonban egy sereg remekbe szabott verekedést láthatunk: Jackie Chan pofoz, üt és fültövön rúg, dzsekijével, biliárdütővel vagy akár a hűtőszekrény ajtajával osztja az igazságot. A környezet ugyan amerikai, de vérbeli hongkongi akciójelenetek űzik egymást a vásznon. A kötelező érzelmes jelenetek szerencsére olyan rövidek, amilyen érzelgősek. Ugyanez vonatkozik a társadalmi mondanivalóra is; a verés után Chan rövid lelki fröccsöt ad a huligánoknak, majd kibékülnek. Ettől az őszinte naivitástól lesz szeretnivalóan bájos a film, minden odakent vér és reccsenő csont ellenére.
A pekingi operán iskolázott Jackie Chan a kung-fu-filmek műfaját sajátos humorával újította meg, ezzel vált világhírűvé a nyolcvanas években. Köztudottan nem használ dublőrt, mégsem a negyvenen fölül előadott szédítő kaszkadőrmutatványai ejtenek a leginkább ámulatba, hanem a filmcsinálás iránti határtalan lelkesedése, ami a Balhé Bronxban képsorait nézve is megmelengetheti a mozit szeretők szívét.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1997/06 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1536 |
