Vajda Judit
Die Sehnsucht der Veronika Voss – német, 1982. Rendezte és írta: Rainer Werner Fassbinder. Kép: Xaver Schwarzenberger. Zene: Peer Raben. Szereplők: Rosel Zech (Veronika), Hilmar Thate (Robert), Cornelia Froboess (Henriette), Annemaria Düringer (Marianne). Gyártó: Laura Film / Tango Film. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 104 perc.
A Netflix tartalomdömpingjének egyik legkellemesebb mellékhatása, hogy lassan a legkülönfélébb klasszikusokat is utoléri. Ez történt most a német új film prominens képviselője, Rainer Werner Fassbinder 1982-es alkotásával is. A Harmadik Birodalom évei alatt folyamatosan forgató, majd a háború után lecsúszó Sybille Schmitz utolsó éveinek feldolgozása annak az NSZK-trilógiának a záródarabja, amely a Maria Braun házasságával és a Lolával kezdve olyan allegorikus nőalakokat vezetett be, akik egymaguk kifejezték Németország történelmi változásait a II. világháborút követően.
A filmre vett színház hatását keltő korai művektől eltérően a Veronika Voss vágyakozása technikailag csodálatosan megvalósított melodráma, amely egyszerre hajt fejet Fassbinder több példaképe előtt. A két főhős, a címbeli színésznő és a beleszerető sportriporter első találkozása a német expresszionizmus egyik jeles alkotója, Murnau Amerikában készült némafilmjét, a Virradatot idézi meg, miközben a fekete-fehér képek szemkápráztató csillogása a negyvenes-ötvenes évekbeli UFA-filmek hamis világának hatását mutatják.
A melodrámai fordulatok Fassbinder kedvencét, Douglas Sirköt juttathatják a néző eszébe, a sztori leginkább mégis az Alkony sugárút noir cselekményét eleveníti fel. Az elkeseredett vágy a címszereplő részéről a nagy visszatérésre, egyúttal az életbe való visszatérésre, és ahogy mindezt egy másik emberre rátelepedve próbálja elérni, egyaránt Norma Desmonddal rokonítják a figurát, a Wilder-film baljós hangulatától eltérően azonban itt hátborzongatóan hétköznapi minden. A páros jelenetek intim sötétjével és a filmforgatások glamúrjával éles ellentétet alkot a magán-idegklinikán játszódó jelenetek hideg, steril hófehérje, ami elkerülhetetlenül kíséri hősnőnket a sorsa, a nézőt pedig a kiábrándító tanulság felé.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/05 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15354 |
