Varró Attila
Asakusa Kid – japán, 2020. Rendezte és írta: Gekidan Hitori. Kép: Futa Takagi. zene: Takashi Ohmama. Szereplők: Yuya Yagira (Kitano), Yo Oizumi (Fukami), Mugi Kadowaki (Chiharu), Nobuyuki Tsuchiya (Kiyoshi). Gyártó: Nikkatsu. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 122 perc.
Melyik filmőrült nem álmodik arról, hogy időgépbe pattanva szemtanúja lehessen Chaplin korai sikereinek a Karno-kabarékban, Mike Nichols és Elaine May műfaj-forradalmasító dumaszínházának a John Golden Theaterben vagy Woody Allen első önálló műsorainak a The Bitter End kávézóban. A japán film világában ez a műfajtörténeti időutazás minden bizonnyal a Two Beats manzai-duó fellépéseire repítene a 70-es évekbeli Asakusa vigalmi negyedének egyik sztriptízbárjába, ahol két mama-san között a Tűzvirágok majdani filmrendezője mulattatta a nagyérdeműt vaskos tréfáival. Ám amíg piacra nem dobnak ilyesféle járműveket, a legjobb lehetőséget erre a kiruccanásra egy olyan életrajzi film jelenti, amely nem csupán a szerző önéletrajzi kötete (Asakusa Kid) alapján mesél a küzdelmes korai évekről, de rendezője maga is Kitano tévékomikus műhelyéből indult, hogy azután Gekidan Hitori művésznéven híres stand-up sztárrá váljon Japánban.
A színpadra született eklatáns – bár csupán szekunder – példája a kortárs szerzői nosztalgiafilmeknek: megható szeretettel ábrázolt párhuzamos portré egy alkotópálya kezdetéről és egy szórakozóhely (sőt szórakoztatási forma) végnapjairól – egyfajta real life-párdarabként a tévékomikus debütfilmjét jelentő Derült égből villám bizarr Vissza a jövőbe-verziójához, amelynek lecsúszott bűvészhőse egy villámcsapástól születési évében találja magát Asakusában, ahol újrakezdheti színpadi karrierjét, oldalán mihaszna apjával. Csupán jelképes formában, de Gekidan Hitori újfent egy ambivalens apa-fiú kapcsolatra fókuszál, az ifjú Takeshi és kiöregedő komikus-mentora közötti hercehurcákra építve történetét – ám C.K. Louis keserű Manhattan-hommage-ától (I Love You, Daddy) eltérően leplezetlenül idealizálja a mestert/példaképet. Akárcsak Yuya Yagira (Nobody Knows) Kitano-alakítása, a film is egyszerre él eltúlzott gesztusokkal és finom rezdülésekkel, majd végül szolid melodrámába fordítja a vitriolos epizódok sorát: miután a Takeshis’ már kifogta a szelet egy jófajta Kitano-roast vitorlájából, a pályatárs-tanítvány inkább a Kikujiro csendesebb farvízét követi.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/05 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15352 |
