Kovács Patrik
Morbius – amerikai, 2022. Rendezte: Daniel Espinosa. Írta: Matt Shazama és Burk Sharpless. Kép: Oliver Wood. Zene: Jon Ekstrand. Szereplők: Jared Leto (Morbius), Matt Smith (Milo), Adrina Arjona (Martine), Jared Harris (Nicholas), Tyrese Gibson (Stroud). Gyártó: Columbia Pictures / Marvel Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 108 perc.
Egymás után lépnek elő a Pókember-mítosz árnyékos holdudvarából azok a képregényhősök, akiket a Sony – téves módon – nagyvászon-kompatibilisnek vél. A stúdió hosszú évek óta, ám öreguras tempóban építgeti kétes sikerű „magánuniverzumát” – a Venom két roppant kisigényű epizódja szinte már a másod-, sőt harmadvonalat karcolta, és sajnos nem hoz trendfordulót a kispályás Pókember-nemezisek seregszemléjét folytató Morbius sem. Pedig az alapkoncepció akár vérfrissítéshez is vezethetne, hiszen a szuperhős- és a vámpírmitológia összeházasítása nem eleve elvetélt ötlet, ám hamar kiderül, hogy nincs mögötte kreatív fedezet. A címszereplő határhelyzet-élménye a végletekig felfokozott: miközben gyógyíthatatlan betegsége ellenszérumát hajszolja, a balszerencse folytán vérszívóként végzi, sőt akarva-akaratlanul még gyerekkori barátját is bűnbe sodorja. Morbius mégsem méltó a nézői azonosulásra, ugyanis az alkotók a műfaj legősibb kliséivel bástyázzák körül a bukott tudós eredettörténetét.
Nemcsak arról van szó, hogy (a minden ízében előkészítetlen szerelmi szálat leszámítva) egyetlen valódi meglepetéssel sem szolgálnak a lomha képzeletű forgatókönyvírók, de a szüzsé jelentősnek szánt fordulatai is csak azért figyelemreméltók, mert olyan horrorklasszikusokat idéznek, mint a Cronenberg-féle A légy, és olyan nagymúltú popkulturális hagyományokat rabolnak meg, mint a Drakula-mítosz (Daniel Espinosa még Murnau Nosferatujára is kacér utalást tesz). A Morbius kevés erényeinek egyike, hogy távol áll tőle a Marvel szuperhősfilmjeit fémjelző gigantománia: akciójelenetei – habár filléresek – dramaturgiailag is indokoltak, játékideje pedig – a mai sztenderdek tükrében – üdítően kurta. Espinosa munkája azonban így is csupán sebtében összetákolt, silány B-movie: a zsáner azon időszakába (Spawn – Az ivadék, Daredevil, A Macskanő,) repít vissza, amely már réges-rég ködképpé fakult az emlékezetünkben.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/05 60-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15348 |
