Fekete Tamás
Ambulance – amerikai, 2022. Rendezte: Michael Bay. Írta: Chris Fedak. Kép: Roberto De Angelis. Zene: Lorne Balfe. Szereplők: Jake Gyllenhaal (Danny), Yahya Abdul-Mateen (Will), Elza González (Cam), Garrett Dillahunt (Monroe). Gyártó: Universal Pictures / New Republic Pictures / Bay Films. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 136 perc.
Egy testvérpár – hogy halálos beteg anyjukat megmenthessék – végső elkeseredésében bankrablásra adja fejét. Amatőr és átgondolatlan akciójuk nem csupán az elkerülni vágyott fegyverhasználatot vonja maga után, de a menekülés sem sikerül terv szerint. Saját járművük helyett végül egy közelben parkoló mentőautót használnak a lelépéshez, ám a kocsiban ott van egy újonc medika, valamint egy szívrohamot kapott, élet és halál között lebegő férfi is. A két fivérnek tehát a menekülés mellett azt is el kell döntenie, mit is kezdjenek a kényszerű utasokkal, és mérlegelniük kell emberéletek között is. A dán Laurits Munch-Petersen 2005-ben bemutatott debütfilmje kisebb-nagyobb hibái ellenére is figyelemreméltó darab: nem csupán a történet elemeiben, de helyenként az ábrázolásban is bátran át mert lépni a műfaj sablonjain – például azzal, hogy a filmet nyitó bankrablás alatt a kamera végig az utcaképet mutatja.
Ebből az anyagból az a rendező készített remake-et, aki óriás, alakváltó robotokról és az amerikai történelem fontos hadieseményeiről egyaránt forgatott már, így aztán ezúttal is a méret a lényeg. Kezdve a játékidővel: a takarékos, 80 perces hosszt Michael Bay megkétszerezte, ám 40 perc is eltelik, mire elérünk az eredeti történet kezdetéig. A többi összetevőt viszont már nem is duplázza, inkább százszorozza: míg Munch-Petersen eredetijének összes szereplője bőven elfér egy mentőkocsi belső terében, és háromnál több lövés nem is dördül el, a hollywoodi feldolgozás szereplőit meg sem lehet számolni, és egy kisebb hadseregnek elég fegyverarzenált vonultat fel. Kamerája ráadásul szokásához híven egyetlen másodpercre sem tud stabil maradni, kényszeresen mozog és köröz, miközben nincs két azonos nagyságú plán egymás után. Bay ráadásul úgy gondolja, ideje megvillantani humorát, (ön) iróniáját és önreflexivitását, csakhogy ebben éppen olyan zabolátlan, mint vizualitásában, ezzel pedig a stílus éppen olyan fárasztó és zavaros lesz, mint ennek vizuális leképezése.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/05 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15347 |
