Pazár Sarolta
Utvandrarna – norvég-svéd, 2021. Rendezte: Erik Poppe. Írta: Vilhelm Moberg regényéből Siv Rajendram Eliassen és Anna Bache-Wiig. Kép: John Christian Rosenlund. Zene: Johan Söderqvist. Szereplők: Lisa Carlehed (Kristina), Gustaf Skarsgård (Karl-Oskar), Tove Lo (Ulrika), Sofia Helin (Judit), Rasmus Lindgren (Petrus). Gyártó: SF Studios. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 148 perc.
Erik Poppe, a Kivándorlók norvég rendezője az egyik legfontosabb svéd klasszikust, Vilhelm Moberg regényciklusát filmesítette meg. A regényfolyam az 1840-es évektől hazájukat elhagyó, Amerikába emigráló svédeket követi, mint amilyenek főszereplői is. Karl-Oskar Nilsson és felesége, Kristina a terméketlen, kietlen Smålandon próbálnak életben maradni, ám amikor csűrjükbe belecsap a villám, az éhezés fenyegeti őket és egyik kislányukat is elveszítik, akkor a család az ismeretlen Minnesota és az amerikai álom megvalósítása mellett dönt. Nilssonék – akárcsak több ezer másik svéd család – keveset tudnak az ígéret földjéről és az odatartó út viszontagságairól, mégis belevágnak a félelmetes kalandba. Megpróbáltatásaik sora azonban Amerikába érve sem ér véget, kimerülten, kiszolgáltatottan és nyelvismeret nélkül kezdik keresni új otthonukat.
Poppe minden bizonnyal témájának aktualitása miatt választotta Moberg könyveit az adaptálásra, azonban a regényektől és a korábbi, többszörös Oscar-jelölt filmváltozatától (Jan Troell: Emigránsok, 1971) eltérően, filmjének fókuszát Karl-Oskarról a feleségre irányítja. A nézőpont áthelyezésével elérni kívánt modern, feminista beszédmód azonban összekuszálja a Lisa Carlehed által megformált nőalakot. Csodálatos elődjét – az írástudatlan, egyszerű parasztasszonyt, a szerető anyát és feleséget megformáló – Liv Ullmannt másolni képtelenség, így a rendező inkább hozzátoldott Kristina karakteréhez egy öntudatos, teste és gondolatai fölött rendelkező, harcias amazont. Csakhogy Carlehed nem tudja eggyé gyúrni az egymásnak ellentmondó tulajdonságokat, ami nem neki, hanem a rendezőnek róható fel jogosan. Sajnos a kusza és túlburjánzó nőalakok a nézői azonosulást roppant nehézkessé teszik, a férfiak karakterábrázolásáról pedig teljesen megfeledkezik a film. Így a gyönyörű operatőri munka, az ügyes vágás sem menti meg a túlontúl elszépelgett és érzelgősre sikerült eposzt.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/05 57-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15342 |
