Sándor Anna
Cyrano – brit-amerikai, 2021. Rendezte: Joe Wright. Írta: Erica Schmidt darabja alapján Aaron és Bryce Dessner és Matt Berninger. Kép: Seamus McGarvey. Zene: Aaron és Bryce Dessner. Szereplők: Peter Dinklage (Cyrano), Haley Bennett (Roxanne), Kelvin Harrison Jr. (Christian), Ben Mendelsohn (De Guiche). Gyártó: MGM / Bron Creative. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 124 perc.
Edmond Rostand 1897-es Cyrano de Bergerac című drámáját 2018-ban állította színpadra Erica Schmidt, majd az amerikai-brit-kanadai koprodukcióban a pandémia alatt forgatott filmadaptációt a nagyívű romantikus filmeken (Büszkeség és balítélet, Vágy és vezeklés, Anna Karenina) edződött Joe Wright rendezte meg, akinek ez az első musicalje. A folytonosság nem merül ki Schmidt személyében, hiszen a musical címszerepét alakító Peter Dinklage és a Roxanne-t játszó Haley Bennett is megismételte a szerepét a filmben. A Rostand-dráma cselekményét alapvetően követő Cyrano egyetlen lényegi változtatásával a viszonzatlan, illetve túl későn felismert szerelem történetének tragikus olvasatát domborítja ki. Korábban Steve Martint és Gerard Depardieu-t is láthattuk már hosszú műorral az intelligens és tehetséges férfi szerepében, aki nem tudta elhinni, hogy önmagáért szerethető. Ám míg a túl hosszú orr több teret enged a komédiának (ahogy arra az 1987-es Roxanne épített), az achondroplasia nevű fejlődési rendellenességgel élő Dinklage szerepeltetése radikálisabban kiszolgáltatja a főhőst a gúnynak és a saját kétségeinek – valamint az érzelmi sebezhetőség és a büszkeség összefüggéseit is hangsúlyosabban ábrázolja.
A musical velejáró teatralitásával együtt az erőteljesen látványközpontú film jól belakja a 17. századi miliőt. A kosz, a pasztell ruhák, a férfisminkek és parókák, a barokk városka mind hozzátesz a stilizáltságában is életszerű atmoszférához, amely kiváló háttérként szolgál a Dinklage-Bennett páros játékához – és énekéhez. Míg Bennett képzett énekes, a korábban punk-rock bandával is fellépő Dinklage kellemes baritonja a profizmus határán egyensúlyoz, de nem lóg ki a filmből. A legjobb pillanatok úgyis azok, amikor csönd van, és ez a két színész, különösen Dinklage, csupán a tekintetével beszél.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/05 57-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15341 |
