Soós Tamás Dénes
A Szelíd kerüli a szépségről alkotott közhelyeket és a didaktikus pszichologizálást, melodráma testben elbeszélve.
Anna eredetileg képeket festett a testépítőnőkről, majd dokumentumfilmet forgatott róluk (Szép szörnyeteg), és csak ezután született meg a játékfilmetek. Milyen képeket festettél?
Nemes Anna: Életnagyságú, realisztikus akvarell képeket. Az akvarell képeknek nincs súlya, mert az akvarell könnyű, transzparens anyag, és a robosztus figurák izgalmas kontrasztot képeztek ezzel. A festményeket bemutattam egy művésztelepen, ahol Szirtes János megkérdezte, hogy miért nem foglalkozom mozgóképpel. Megneszelte, hogy a festői eszközök nem elegendőek a téma kifejtéséhez, és amikor elgondolkodtam ezen, sok ötletem támadt. Jelenetmagok. Utána kezdtük el Lacival írni a nagyjátékfilmet, de volt egy hosszabb szünet, amíg ő leforgatta a Virágvölgyet, én pedig eközben kezdtem el – előtanulmányként – testépítőnőkkel forgatni, és ez nőtte ki magát egy dokumentumfilmmé.
Mi fogott meg titeket a női testépítők világában?
N.A.: Elolvastam Schwarzenegger önéletrajzát, ami teljesen más megvilágításba helyezte számomra a testépítést. Akkor döbbentem rá, hogy a testépítés a teljesítő- és teherbíró-képesség határainak feszegetéséről szól. Ő is ír róla, hogy addig kell edzeni, amíg el nem ájulsz, és az agyban végbemenő hormonális állapotváltozás hatalmas húzóerőt biztosít ehhez.
Csuja László: Az öcsém balett-táncos volt, én is balettosok között érettségiztem a Táncművészeti Egyetem gimnáziumában, táncesztétika szakra is jártam, és ott megfertőztek a testesztétikával, ezért régóta kerestem egy olyan jelenséget, ami ki tud fejezni olyan tartalmakat, amelyek addig artikulálatlanul bizsergettek. A testépítőnő, mint jelenség, rendkívül komplex, sok kérdést felvet, köztük pszichológiai jellegű kérdéseket, hogy milyen személyisége van valakinek, aki így kigyúrja magát, esztétikai jellegűeket, hogy hogyan viszonyul a testépítőnő a szépségideálunkhoz, és gender-kérdéseket is, hogy mik a férfiasság és a nőiesség attribútumai. Miközben megjeleníti a kapitalista teljesítménykényszert is, amely arra késztet, hogy folyamatos kontroll alatt tartsuk a testünket. És persze baromi szórakoztató ilyen jeleneteket kitalálni. Rengeteget nevettünk írás közben, mert a testépítőnő a puszta jelenlétével rávilágít sok hétköznapi helyzet álságosságára. Például amikor egy skanzenszerű, hagyományőrző miliőben beszorul egy matyóhímzéses ruhába.
A főszerepet játszó Csonka Eszter testépítő- és fitneszvilágbajnok személyisége mennyiben alakította a filmet?
N.A.: 90 %-ban.
Cs.L.: Eredetileg egy rape ’n’ revenge filmet írtunk, amelyben egy keresztény gyúrós fiúval alkotott Edina és az edzője szerelmi háromszöget, de miután megtaláltuk Esztit, teljesen átírtuk a történetet. A személyisége, a szelídsége, a finomsága a képi világra, a tempóra, a vágásra is hatott. A dialógjait is úgy írtuk meg, hogy az ő hangját halljuk.
N.A.: Egy testépítő életében minden mérve van, mikor kel fel, mit eszik, mit meddig csinál. Így is kommunikálnak, számokban és mértékegységekben. Az a 10 %, ami eltér a filmben Eszti személyiségétől, az az eszkort világa. Van testépítő, aki vállalja, de ő soha nem csinálná. Inkább biciklivel járt edzeni, hogy spóroljon a benzinpénzzel.
Miben jelentett előnyt és miben hátrányt, hogy a forgatás előtt nem volt játékfilmes tapasztalatod?
N.A.: Sok szabályt és fogalmat nem ismertem, gyakran kérdezgettem Lacit, hogy ez vagy az mit jelent, miért csináljuk. A szorongás, hogy alkalmas vagyok-e erre és komolyan vesznek-e az emberek, rengeteg energiát vitt el. Sok stábtag gondolhatja, hogy egy nárcisztikus alak vagyok, mert állandóan a visszajelzéseket kerestem, annyira be voltam tojva. Abban viszont segített, hogy ha az ember sok évig tanulja és végül elsajátítja egy művészeti terület szabályrendszerét, az észrevétlenül is belécsontosodik. Sok művész, aki nem festő, olyasmiket csinál, amit én nem mernék, vagy eszembe se jutna. Ez fordítva is igaz: olyan szemléletmóddal közelítettem a filmezéshez, ami talán új dolgokat hozott a Szelídbe.
Cs.L.: Ez egy jó értelemben vett gátlástalanság.
Mondasz rá példát?
N.A.: A filmszakma az elmúlt időszakban nagyon ráfókuszált a sztorira, és szerintem ez korlátok közé szorítja az alkotókat. Annyi energiát szippant el tőlük a dramaturgia, a forgatókönyv, a történet, hogy a hangra, a képi világra, a ritmusra néha már nem is marad. A képek önmagukban is rengeteg információt hordoznak, de sokszor azt éreztem, hogy a filmesek nem bíznak a mozgás, a ritmus, a képek erejében, és mindent el akarnak magyarázni verbálisan. Talán ezen tudtam lazítani kicsit. Nagy Zágon, az operatőrünk is igazi alkotóművész, aki nagyon hisz a képekben, úgyhogy jól tudtunk közösen dolgozni.
Egy testfilmnél amúgy is sokat bíztok a képekre, Eszter testének a változásaival mesélitek el a történetét. Lenyűgöző, milyen sokfélévé tudott transzformálódni: volt, hogy elgyötört férfinak, máskor gyönyörű nőnek, de olyan is, hogy csak egy hétköznapi embernek nézett ki, aki be akar olvadni a társadalomba.
Cs.L.: Eszter testének színeváltozása többet mond az elbeszélésnél. Nem eljátszotta a jelenetet, hanem a testén keresztül közvetített emberi tartalmakat. Amikor rosszul volt, a testi állapota is leromlott; amikor táncolt a Füvészkertben, kivirult és királylánnyá vált. Valószínűleg hosszú távon olyan érzéki tapasztalatok maradnak meg az emberben a film után, hogy milyen gyúrni a teremben, hogyan feszülnek, recsegnek az izmok, miközben a techno szétnyomja az agyadat.
N.A.: Már a doksiforgatáson is láttam, hogy a verseny előtt úgy fekszik a polifómon, mint egy tetszhalott, az ember félti, annyira törékeny, de amikor felmegy a színpadra, királynői méltósággal csinálja végig a kűrjét.
A már-már festményszerű, szürreális eszkortjelenetek is élénken megmaradnak a nézőben, amelyek egyszerre hangsúlyozzák Edina sivár életéhez képesti érzelmi túlfűtöttséget és a kibontakozó kapcsolat irrealitását.
Cs.L.: Amikor a film vizualitásáról gondolkodtunk, akkor első sorban az vezetett minket, hogy megtaláljuk azt, hogy hogyan lehet ábrázolni a gyúrást. Ebből következtek a statikus, kontrollált beállítások.
N.A.: Az akváriumszerű képi világ is adott volt. Az edzőtermekben mindenhol tükör van, azok között folyik a rituáléjellegű, sámántáncra emlékeztető, monoton gyúrás.
Cs.L.: A testépítés és a főszereplők elidegenedett párkapcsolata is a kontrollról szól. Ezt akartuk a látványban is megjeleníteni a lakással, amelyben minden funkcionális, kopár. A környezet a kapcsolat érzelmi sivárságát tükrözi vissza, amelyben az edző leuralja Edinát, ugyanakkor ki is van neki szolgáltatva. Vizuálisan ezt ellenpontozzuk azzal, hogy amikor Edina szerelmes lesz, az eszkortjelenetek felfokozottá, mágikussá válnak.
N.A.: Már a szerelem előtti eszkortjelenetek is festményszerűek, statikusak. Ez Eszti lebénultságát fejezi ki. A képeket pedig azért tettük költőivé, hogy ellenpontozzuk az eszkort mocskosságát és a bizarrság líraiságát emeljük ki. A kamera akkor mozdul meg, amikor Esztiben érzelmileg változik valami. A film elején a kűrjét egy körmozgásban látjuk, mert az érzelmileg fontos pont. Utána pedig a K.-val közös jelenetekben kezd el újra mozogni a kamera, mert ott nyílik ki érzelmileg. Ezek a képek a musicalek vagy videoklipek stilizáltságára emlékeztetnek, amelyek hatalmas erővel sodorják el az embert. Lehet, hogy nem szereted Britney Spearst, de ha megnézed a Lucky klipjét, besírsz rajta. Az olyan húrokat pendít meg, ami mindenkiben megvan, csak szeretünk intellektuális lények lenni, meg picit kultúrsznobok, és néha nem veszünk róla tudomást. A Spring Breakersben is telitalálat az a jelenet, amikor James Franco elzongorázza a Britney-számot a naplementében a floridai óceánparton.
Cs.L.: Olyan értelemben is szerettük volna szubjektivizálni ezeket a tapasztalatokat, hogy amikor Edina felmegy a színpadra és körbenyalja a kamera, akkor jelezzük, hogy ez nem a mi ízlésünk. Ez az ő ízlése, az ő megélése, az ő világa, és abban autentikus és őszinte.
N.A.: Ő megmagasztosul, mennybe megy ezekben a kűrökben.
Cs.L.: A nézőnek feltehetően van egy intellektuális távolsága a testépítés világától, de ennek tudatában voltunk a film megalkotásakor. A kompozíciók folyamatosan emlékeztetnek rá, hogy közted és köztük van egy ablak, hogy sokszor nem velük vagy, hanem megfigyeled a szereplőket. Emiatt a pozíció miatt ahhoz, hogy azonosulj velük, el kell végezned egy esztétikai-intellektuális munkát, emiatt alattomosabban és reményeink szerint mélyebben fog bekúszni a bőröd alá a film.
N.A.: Ebben nagyon inspiráltak minket Ulrich Seidl, Harmony Korine filmjei, valamint Gloawogger dokumentumfilmjei.
Mennyiben hatottak rátok az olyan tálcán kínálkozó filmpárhuzamok, mint a Teddy mackó vagy A pankrátor?
Cs.L.: A Pankrátor eléggé.
N.A.: A Teddy mackót nagyon szerettük, de láttuk, hol vérzik el, és annak a tanulságaiból kiindulva írtuk meg a forgatókönyvet.
Hol vérzett el?
N.A.: Ott, hogy rossz értelemben pszichologizál. Minden varázsát elvesztette a film, amikor a végén a testépítő Teddy befekszik az anyja mellé, mert ezáltal a történet egy patologikus kapcsolat képletévé válik. Erős kép, de túlságosan leegyszerűsíti a megoldást. Nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy a figuráink motivációi ne legyenek didaktikusak. Zsabezsinszkij Éva volt a mentorunk és Jakab Juli a dramaturg a forgatókönyv-fejlesztés során, akik fokozott figyelemmel monitorozták és ügyesen szúrták ki ezeket a megoldásokat.
Cs.L.: A pszichologizáló motivációval az a probléma, hogy álazonosulást hoz létre. „Megértem Teddy-t, hogy miért lett olyan, amilyen, de mivel én nem fekszem be az anyukám mellé, ezért nincs is közöm hozzá egy mélyebb szinten” – gondolhatja a néző. Ezért volt fontos számunkra a melodráma műfaja, mert az nem pszichologizál, hanem primer, tragikus érzelmi eseményeket mutat fel. „A” házas, de beleszeret „B”-be. Miért? Csak. Ez egy enigma. És így átkerülhet a néző fókusza a mi filmünkben is olyan ügyekre, ami bárkivel előfordulhat, hogy például milyen ellentmondásos ez a párkapcsolat, és Esztinek vajon sikerül-e kikeverednie belőle. Ezzel már mindenki tud azonosulni, hiszen a legtöbb felnőttnek volt már párkapcsolati nehézsége.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/05 04-06. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15324 |
