Bori Erzsébet
Napjaink direktora arról ismerszik meg, hogy csak deréktól lefele látszik. Kötéstől fölfele eltűnik a bűnügyi nyilvántartóban, a törvényszéki irattárban, az országos levéltárban vagy a városi sajtóarchívumban, és pörget és túr és kotor, mert az nem lehet, hogy ne találjon az ember egy jó ütős sztorit a nagy tehetsége mellé, ami eleve adott őbenne.
Aki keres, az talál. Darabolós gyilkos, az olyan alpári; pszichopata, megvolt már ezerszer; gyerekirtó kémiatanár, épp most dolgozik rajta a konkurencia. Anyagyilkosság elég lesz, kedvesem? S ha a nyomozati anyag, a periratok mellé még autentikus napló is akad, az már tényleg ördögi szerencse. Ismertek az események, a szereplők, adott a miliő, az alkotóknak nincs más dolguk, mint képekkel illusztrálni a végkifejlethez vezető utat.
Ám Peter Jackson rendező nagyobbra tört. A főcím előtt látható képsorok a horrorisztikus fősodor mellett még két témát helyeznek kilátásba, úgymint Új-Zéland az ötvenes évek elején, valamint élet a keresztény leányiskolában. Végül egyik ígéret sem teljesül, Új-Zélandból nem mutatnak semmit, az iskolából csak pár közhelyet, a kötelező anyagyilkosság pedig súlyos teherként nehezedik a rendező vállára. Csinált inkább egy negyedik filmet egy szerelmetes kamaszbarátságról, két rettenetes gyerekről, akik az értetlen, rosszul szerető felnőttek világából saját veszedelmes édenükbe menekülnek.
Ami a legbosszantóbb: a Mennyei teremtmények egész jó film volna, ha beérné ennyivel. Peter Jackson jobban jár, ha a végén visszarettenti hősnőit, hagyva békén a tényvalót, és életben a szegény anyát. Mert sem az ismert serdülőkori betegségek – túlérzékenység, érzelmi labilitás, túlhajtott fantázia –, sem az anya viselkedése, sem az alkotók igyekezete – torzító lencsék, extrém kameraállások, időnként csúnyán néző szereplők – nem képesek kellőképp motiválni a lányok borzalmas tettét. Ha csak az nem, hogy az egyik hősnő kamaszbálványai – Mario Lanza és az ötvenes évek más sztárjai – között feltűnik egy igazi kakukktojás, Orson Welles. Ami azért több mint gyanús.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1997/06 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1531 |
