Mispál Attila
Perlaki Tamás különleges adottsága volt, hogy élőszóban tudja megszerettetni a „magas” művészet még oly „elvont” darabjait is.
Egy magyar filmesre emlékezem, aki filmet nem készített, nem számítható az elméleti területen gazdag életművet alkotó neves esztéták vagy filmtörténészek közé sem, pályája során kifejtett tevékenysége mégis ugyanolyan fontos, mint amazoké. Mindvégig az első vonalban küzdött: közvetítő volt a film és nézője között. Nemzedékeket avatott be a mozgókép mágiájába, ellenállhatatlan szenvedélyességével és meggyőző erejével értelmezni tudta a megmagyarázhatatlant, sok ember számára szerethetővé tette a „magas” művészet még oly „elvont” darabjait is. A szó legnemesebb értelmében vett népművelő volt egy olyan médium territóriumán, melynek sokáig azért is küzdenie kellett, hogy művészetnek tekintsék. Röviddel azután, hogy a vírusvert időkben utolsó filmklubja is bezárni kényszerült, Perlaki Tamás, a magyar nemzet első számú filmtanítója, a legnagyobb megszerettető, 2021 novemberében jobb létre szenderült.
Elmondása
szerint hét éves korától kezdve szüleivel minden szombaton megnéztek egy
filmet, melyről aztán hosszan elbeszélgettek, ő pedig a következő hétfőn
élménybeszámolót tartott a látottakról az osztálytársainak. 15 éves korától
négy helyen nézett rendszeresen napi több filmet: az egykori Filmmúzeumban, a
Magyar Filmtudományi Intézetben, a zártkörű Filmművész Klubban, valamint az
Egyetemi Színpadon. Igazi autodidaktaként itta magába a tudást, végighallgatta
a kor neves filmtudósainak elemzéseit – Nemeskürty István, Förgeteg Balázs és
Szekfü András gyakorolták rá a legnagyobb hatást -, közben rengeteget
jegyzetelt, megismerkedett és barátságot kötött Jancsó Miklóssal és a Budapesti
Iskola alkotóival. Filmjeiket utóbb különböző egyetemek filmklubjaiban
vetítette és elemezte.
Miután
leérettségizett, kapva-kaptak rajta a fővárosi filmklubok. 1965 őszétől húsz
éven át teljes életmű sorozatokat szervezett, vetített és elemzett a legjobb
középiskolák számára a Láng Művelődési Központban. 1970 és 1990 között heti két
sorozatot vezetett az ELTE Jogi Karán – nem csak jogi egyetemisták számára.
Működött egy általa vezetett filmklub az ELTE Budaörsi úti kollégiumában, majd
a Semmelweis Orvostudományi Egyetem központi épületében, az úgy nevezett „kék
teremben” is. Mindenütt a filmművészet legmagasabb nívójú alkotásait vetítette
és elemezte. A rendszerváltást közvetlenül megelőző években több helyen
szervezett videó klubokat (az új vetítési-filmforgalmazási technika
elterjedésének időszaka volt ez), ahol Magyarországon nem forgalmazott
különleges filmeket mutatott be, és adott hozzájuk értelmezési kulcsokat. Egy
újságíró szerint a rendszerváltás előtti évtizedekben nem volt olyan budapesti
értelmiségi, aki legalább egyszer nem fordult meg a Perlaki-féle filmklubokban.
1993 és 2017
között közel 1200 filmet vetített és elemzett a Bálint Házban.
Az itteni
előadásokra rendszeresen hívott vendég-előadókat. Példaként néhány név a sok
kiváló és mértékadó személyiség közül: Popper Péter pszichológus, Jelenits
István piarista tanár, irodalomtörténész, Heller Ágnes filozófus, Buda Béla
pszichiáter, Ranschburg Jenő pszichológus, Bagdy Emőke pszichológus.
Azt is
egykori filmklubosai közül mondta valaki, hogy „Tamás klubjaiban kezdődött a
rendszerváltás”. Miután a Varsói Szerződés öt tagállama 1968-ban megszállta
Csehszlovákiát, a Cseh Új Hullám filmjeinek nagy részét betiltották hazájukban.
Tamás kimódolta, miként lehet a betiltott filmeket a magyar filmszerető
közönség részére mégis megmutatni: egy éven át játszotta a Prágából titokban
érkező kópiákat a Cseh Kultúra Házában, majd értelmezte, méltatta is a
látottakat. Később közeli kapcsolatba került Jeles András és Ember Judit
filmrendezőkkel – az előbbi több filmjét, az utóbbi összes filmjét betiltották.
Tamás a filmklubjaiban – a rendezők aktív jelenlétében – levetítette és
elemezte e filmeket.
Amikor még
egyáltalán nem volt előre látható a szocialista rendszer bukása, számos nem
bemutatható filmet játszott Perlaki Tamás a zuglói Kassák Klubban is, amely így
a demokratikus ellenzék bástyájává vált. Tamás életének egyik legemlékezetesebb
epizódja volt, amikor Faludy György, az emigráns költő-műfordító hazatérte után
legelőször az ő Kassák Filmklubjába látogatott el. A 150 férőhelyes terem
zsúfolásig megtelt, sokan kívül rekedtek, akkora volt az érdeklődés. Először a
róla szóló (betiltott) dokumentumfilmet vetítették le, majd egy Perlaki Tamás
által moderált beszélgetés következett a költővel. Tamás később ugyanitt
vetítette Ember Judit Nagy Imréről szóló (szintén betiltott) filmjeit, a
rendező jelenlétében és kommentárjával. Ugyancsak jelentős esemény volt Hegedűs
András egykori miniszterelnök életrajzi filmjének bemutatása, melyet szintén
beszélgetés követett a film főszereplőjével, aki közgazdászként a Kádár-korszak
egyik nagy bírálójává és ellenfelévé vált. Magyarországon egyedülálló módon Perlaki
Tamás mutatta be Jeles András 12 óra hosszúságú (!) portréfilmjét a reneszánsz
tudású író-gondolkodóról, Szentkuthy Miklósról, ugyancsak a Kassák Klubban.
Az Új Tükör
Klubmoziban (ma Művész Mozi) 1980-ban Tamás egy egész éven át tartó sorozatot
szerkesztett és vezetett Pier Paolo Pasolini életművéből – a teljesség
igényével. A neves olasz rendező életének utolsó filmje – a Salo, avagy
Sodoma 120 napja – Magyarországon akkor nem volt vetíthető, kópiája sem
volt elérhető. Tamás ebbe nem nyugodott bele. A világon példa nélkül álló
bemutatási módot talált ki a filmnek. 25 színes diakép vetítésével, az egyes
képek közötti cselekmény szóbeli felvázolásával és annak elemzésével
rekonstruálta az általa Párizsban látott művet. Az előadás teljes hossza 120
perc volt. A közönséget váratlanul érte, hogy nem „igazi” filmet látnak, de
hamar ráhangolódtak a különlegességre, és a végén dörgő tapssal jutalmazták.
Neves filmrendezők, operatőrök, filmkritikusok is jelen voltak az eseményen, és
utána lelkesen gratuláltak. Tamás komoly kockázatot vállalt e tettével, mert a
sorozat a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat rendezvénye volt, és egy
betiltott mű közönség előtti bemutatása abban az időben akár filmes
pályafutásának végét is jelenthette volna.
1982-ben a
Magyar Filmtudományi Intézet akkori igazgatója, Nemeskürty István megbízta,
hogy az általa korábban publikált Fellini-könyv „Perlaki Tamás-féle változatát”
megírja. Társszerzőként tanítványát, Muhi Klárát vonta be a munkába, mivel ő
maga írásban kevésbé szerette és tudta kifejezni magát. 1986-ban Werner
Herzogról, 1990-ben Wim Wendersről írt monográfiát szintén Muhi Klárával
együttműködve. Pier Paolo Pasolini halálának 30. évfordulóján, 2005-ben, a
Muszter örökmozgóképújság őt kérte fel az életművet összegző tanulmány megírására,
mivel korábban több Pasolini-életműsorozatot is vezetett értő módon különböző
helyszíneken.
2006-ban a
Cinetel Kiadó Bergman, Buñuel, Fellini, Orson Welles, Antonioni legjobb
filmjeit kínálta DVD lemezen az egyetemistáknak és a művészfilmek kedvelőinek.
A szerkesztők Tamást kérték fel a 20-30 perces audiokommentárok elkészítésére.
2014-ben az
ELTE Pszichológia Kar dékánja, dr. Oláh Attila meghívta őt, hogy
előadássorozatot tartson a pszichológus hallgatók számára. A három éven át
tartó kurzus keretében Tarkovszkij, Bergman, Buñuel, Kubrick. Godard, Oshima,
Jancsó, Szabó István, Fábri, Antonioni, Fellini, Wenders, Pasolini, Wajda,
Menzel, Forman, Woody Allen, Truffaut, Bresson, Orson Welles, Hitchcock, Agnès
Warda, Kobayashi, Dreyer, Eizenstein, Chaplin, Buster Keaton, Fritz Lang,
Murnau és Resnais filmeket tekintettek meg és elemeztek együtt a hallgatókkal.
Számos
Európa-hírű magyar rendező hatalmazta fel Tamást, hogy filmjeiket még a
mozibemutatók előtt levetítse és beszélgetést vezessen róluk. Különösen jó – mondhatni
baráti – viszonya alakult ki Szabó Istvánnal, Jancsó Miklóssal, Fábri
Zoltánnal, Jeles Andrással, Ember Judittal, Gyarmathy Líviával, Kósa Ferenccel,
Maár Gyulával, Bódy Gáborral, Huszárik Zoltánnal, Sopsits Árpáddal és e sorok írójával.
Illő, hogy
azokról, akiktől tanultunk – ki látni, ki gondolkodni, ki vitatkozni, ki bátran
kiállni, ki élni –, ne feledkezzünk meg. Perlaki Tamás immár az égi vászonra
vetít, és ama „jobb létben” kutatja emberlétünk gyökereit. E világi életére és személyére
szeretettel emlékezem.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/03 20-21. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15268 |
