Huber Zoltán
Dangerous – amerikai, 2021. Rendezte: David Hackl. Írta: Chris Borrelli. Kép: Mark Dobrescru. Zene: Todd Bryanton. Szereplők: Scott Eastwood (Dylan), Tyrese Gibson (McCoy), Famke Janssen (Shaughessy), Mel Gibson (Alderwood). Gyártó: Benaroya Pictures / Minds Eye Entertainment. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 98 perc.
A jó testvér váratlan halála miatt hazatérő pszichopata gyilkológép sztoriját sokszor láthattuk, az ismerős akciózást ezúttal szokatlan műfaji elhajlásokkal próbálták felfrissíteni. A helyszín egy távoli piciny sziget, viharfelhőkkel és temetésre összegyűlt érintettekkel. Az elegáns ház szalonjában iszogató szedett-vedett társaság az Agatha Christie-féle reflexeket indítja be, de hamarosan behajóznak a gonoszok és egy rejtélyes kincs lehetősége is megvillan. A világítótornyos sziget anno világháborús bázisként működött, a kedves hotel pedig egyetlen mozdulattal páncélba burkolt erőddé alakítható, klasszikus ostromszituációba fordítva a whodunit alaphelyzetet. Az érzelmekre és empátiára képtelen főhős kezdetben próbál civilizáltan viselkedni és lelkiismeretesen kapkodja az antidepresszánsokat. Megfogadta ugyanis, a családi bizalom helyreállítása érdekében megpróbál nem kínozni és öldökölni. Ehhez kapcsolódik a fő poénforrás, hogy a katonából lett zsoldos segítőkész pszichoterapeutája nem más, mint a nem éppen a nyugalmáról híres Mel Gibson. Rendre visszatérő jelenet, hogy a zavarodott páciens telefonon kér segítséget a folyamatosan piáló terapeutától, aki serényen osztogatja a legkülönfélébb önkontrollos és meditációs tanácsokat. A gyógyszeres doboz persze kiürül, a dühkitörések és gyilkos késztetések pedig egyre nehezebben kezelhetők a családra zúduló sortűzben.
Ez a fura műfaji koktél érdekes ugyan és Scott Eastwood alakítása is rendben van, de a történet gerincét jelentő akciók hamar álmosító unalomba fordulnak. A kidolgozatalan mellékkarakterek összevissza téblábolnak, a kincses rejtély könnyedén kisakkozható, a papíron jó ötletek percekre sem képesek életre kelni. A stáblista után ezért csak Gibson öniróniája, egy tengeralattjárós gépágyúzás percnyi mókája és a kihagyott potenciál gyorsan múló érzése marad velünk.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/02 58-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15260 |
