Varró Attila
Crazy Love – belga, 1987. Rendezte: Dominique Deruddere. Írta: Charles Bukowski műveiből Marc Didden és Dominique Deruddere. Kép: Willy Stassen. Zene: Raymond van het Groenewoud. Szereplők: Josse De Pauw (Harry), Geert Hunaerts (a kis Harry), Michael Pas (Stan), Gene Bervoets (Jeff). Gyártó: Multimedia. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 91 perc.
Hamisítatlan amerikai író létére Charles Bukowski lenyűgöző életművét az európai művészfilm fedezte fel a mozgókép számára, nem sokkal a nagy hobó-poéta halála előtt – csupa olyan auteur jóvoltából, akik saját alteregójukra ismertek rá a visszatérő hős, Hank Chinaski öntörvényű alakjában. Míg Marco Ferreri az író tébolyult, szubverzív világát állította a Hétköznapi őrület meséi-adaptációjában, a svájci Barbet Schroeder az önpusztító férfimagány drámáját dolgozta fel a Törzsvendégben, addig a triumvirátus legkevésbé ismert tagja, a belga Dominique Deruddere saját alkotói gyökereire talált rá az életmű zsíros férgekkel teli, dús táptalajában. A Crazy Love három fejezetes dupla „így jöttem”-története Deruddere gyermekkorából indul, amelynek egy napba sűrített szexuális traumái akár a tízéves Charlie naplójából is származhatnának; a coming-of-age fejezetben már a Kezdő önéletrajzi regényének pillanatai elevenednek meg egy pattanásos, zárkózott brüsszeli kamaszfiú kudarcba fúlt szalagavatójának egyestés történetében; végül a The Copulating Mermaid of Venice, Calif novellájának – a zárlattól eltekintve – szöveghű feldolgozásában immár a felnőtt Hank Chinaski talál rá az igaz szerelemre egy hullaházból lopott szépség személyében.
Ahogyan a három őrült szerelmi történetben Derudder fokozatosan átalakul Chinaskivá, úgy válnak a történetek egyre koncentráltabb, letisztultabb Bukowski-párlattá: a rendező – elődeitől eltérően – nem rajzolja túl, stilizálja látványosra a jellegzetes lidércnyomás-világot, az író irodalmi szülőpárosából inkább Hemingway szikárságát, mint Henry Miller tabudöntögetését érzi fontosabbnak (lásd a sellő-nekrofília ellipszisét). Nem csoda, hogy Bukowski a Crazy Love-ot tartotta a legjobbnak a három filmadaptációból (Ferreri művét egyenesen „egy kalap szarnak” nevezte): a művésszé érés története jelenik meg a reménytelen szerelmeken keresztül ebben a születéstől halálig tartó ívben, azzal az eszközszegény érzelemgazdagsággal és hétköznapi őrülettel, amely az életmű legfőbb szépségét adja.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/02 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15253 |
