Bartal Dóra
Yellow Rose – amerikai, 2020. Rendezte: Diane Parages. Írta: Celena Cipriaso, Annie J. Howell és Diane Paragas. Kép: August Thurmer. Zene: Christopher Hoyt Knight. Szereplők: Eva Noblezada (Rose), Princess Punzalan (Priscilla), Liam Booth (Elliot), Sandy Avila (Cecilia). Gyártó: Civilian Studios / Home Away Productions. Forgalmazó: HBO Go. Feliratos. 94 perc.
A mindeddig dokumentumfilmeket jegyző Diana Paragas, nagyjátékfilmes debütálásával, egy 15 éven át fejlesztett ötletét valósította meg. A Rose dala pedig nem is lehetne időszerűbb, hiszen az alkotás az egyre színvonalasabb, ázsiai-amerikai bevándorló identitást vizsgáló filmciklushoz tud csatlakozni és a vízum nélküli bevándorlók tapasztalatát is megvilágítja, akiket már az Obama-adminisztráció óta tömeges deportálás fenyeget a Bevándorlási és Vámügyi Hivatal (ICE) által. A főszereplő, a 17 éves filippínó Rose karakterét Paragas tinédzserkori énje inspirálta, ettől lehet annyira hiteles, ahogy megjeleníti a film azt a skizofrén állapotot, amit az első generációs bevándorló fiatalok megélhetnek: a szüleik számára jó magaviselettel a hagyományok ápolásával tartoznak, de teherként is élik meg a különbözőségüket és sokkal inkább kapcsolódnak az amerikai otthonukhoz.
Rose a Ha tudnád és az Én még sohasem… Neflix-film és sorozat szintén félárva karaktereivel rokonítható, de Rose-t a texasi country zene iránti szeretete is inkább az amerikai identitás felé húzza – persze ez nem jelenti, hogy Amerika őt ugyanúgy viszontszereti. Életét az átmenetiség jellemzi: egy motelben lakik és illegálisan dolgozik édesanyjával, akit egy éjjel a műanyag borítással védett kanapéról az ICE egy börtönnek is beillő tömegszállásra hurcolja, ahol alufóliatakarós ágyon alszik a többi letartóztatott nővel. A deportálást egyelőre megúszó Rose napról napra kezd élni, ahogy a többi törvényen kívüli country hős, és többek, köztük a saját magát játszó, Dale Watson, az alternatív country szcéna alakja segíti az útját, hogy énekes-dalszerző legyen. A lány döntés elé kerül: vagy az amerikai individualizmust, saját boldogulását választja vagy pedig a családját. Ahogy a film a vége felé sodródik, látunk néhány hamis és a bevándorlók életének realitását naivan megmutató pillanatot, de a Rose dala legnagyobb érdeme, hogy hősnője saját képére tudja formálni a texasi outlaw country balladákat, ahogy Paragas is megtalálta a coming of age műfajban a saját történetét.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/02 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15250 |
