Roboz Gábor
The Lost Daughter – amerikai, 2021. Rendezte: Maggie Gyllenhaal. Írta: Elena Ferrante regényéből Maggie Gyllenhaal. Kép: Hélène Louvart. Zene: Dickon Hinchliffe. Szereplők: Olivia Colman (Leda), Jessie Buckley (a fiatal Leda), Dakota Johnson (Nina), Ed Harris (Lyle). Gyártó: Endeavor Content. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 121 perc.
Befutott drámai színészként rendezői bemutatkozáshoz karaktercentrikus, realista történetet filmre adaptálni látszólag a lehető legbiztosabb stratégia, különösen akkor, ha a szóban forgó forrásmű egy kortárs klasszikus szerző könyve, Maggie Gyllenhaal azonban kockázatot is vállalt. Az általa feldolgozott 2006-os Elena Ferrante-regény (magyar címén Nő a sötétben) főhőse egy elvált, közel ötvenéves irodalomprofesszor, aki magányos nyaralását tölti a Jón-tenger egyik partmenti városkájában, és a strandon rögeszmésen figyelni kezd egy fiatal anyát és kislányát. Miután egy nap ő találja meg a parton elkallódott lányt, és ellopja a játékbabáját, nemcsak az idegen család életébe, hanem saját emlékeibe is belegabalyodik.
Az elveszett lány tétje nem az, hogy az író-rendezőnek sikerül-e hűen átemelni az ingerszegény jelenbeli cselekményt, hanem az, hogy mit tud kezdeni az alig kétszáz oldalas, de sűrű szövésű regény érzelemvilágával és flashback-szerkezetével. Gyllenhaal képes a maga összetettségében ábrázolni főhősét (aki egyszerre szereti odaadóan a lányait és akar szuverén individuum maradni), pontosan tudja, mely múltbeli szálak és karakterek hagyhatóak el a történetből érdemi veszteség nélkül, és manapság ritkaságszámba menő módon képes kitölteni a kétórás játékidőt. Rengeteg jelenetet és párbeszédet szöveghűen átvesz, ugyanakkor nem ragaszkodik mereven a vallásos tiszteletnek örvendő szerző művéhez (egyenesen blaszfém húzása, hogy lecseréli az olasz környezetet), és néhány finom megoldásra is futja az erejéből (még a regény rafinált zárómondatával is megbirkózik). Az amerikai produkcióhoz képest európai érzékenységről tanúskodó film szokatlanul rétegzett anyaképével és bámulatos alakításaival – A látszat ára után nem sokkal – újabb olyan színvonalas adaptáció a Netflixen, amely egyenrangú az alapregénnyel.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/02 61-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15248 |
