Forgács Nóra Kinga
Viimased – észt, 2020. Rendezte: Veiko Õunpuu. Írta: Heikki Huttu-Hiltumen és Eero Tammi. Kép: Sten-Johan Lill. Zene: Sven Grünberg. Szereplők: Paaru Oja (Rupi), Laura Birn (Riitta), Tommi Korpela (Kari), Elmer Back (Lievonnen. Gyártó: Homeless Bob Production. Forgalmazó: HBO Go. Feliratos. 117 perc.
Az észt Veiko Õunpuu filmje Finnország észak-nyugati részén, a svéd és a norvég határhoz közel, Lappföldön játszódik. A fenséges, ám részvétlen tájba szorult rozoga településen egy kimerülőben lévő vasércbányában viszik vásárra a helyiek nap mint nap a bőrüket, míg a bánya tulajdonosa, Kari alkohollal és drogokkal igyekszik feledtetni alkalmazottaival nyomorúságukat, miközben nem éppen egyenes eszközökkel próbálja megszerezni a környék utolsó számi rénszarvastenyésztőjétől a földjét. Rupi Kari bányájában dolgozik, ő csempészi neki a drogot, és éppen az ő apjáé a Kari által hőn áhított földdarab is. Kari Rupi barátjának a feleségére is vágyik, a gyermeki gyámoltalansággal femme fatale szerepbe keveredő Riitta és Rupi között pedig gyengéd cinkosság szövődik.
Az utolsók a hidegen izzó észak-európai vidékre száműzött western; thriller menekülőkkel, akik talán szerelmesek; közérzetfilm beazonosíthatatlan napszakokkal és alkoholban formátlanra oldott emberekkel; tragikusan optimista egzisztencialista melodráma. Csupa kiürült, szétesett, elkoptatott, használhatatlan történet bonyolódik Sten-Johan Lill ravaszul rétegzett, finom képein, Sven Grünberg jukebox-slágerek közé furakodó, feszült gyanakvást keltő zenéjére.
„Hiszel a sorsban?” Kari kérdésére Riitta válaszol még a film első harmadában: „Hiszek. De ez nem az én sorsom.” Az utolsók lassan önmagát felszámoló, elszigetelt kis világát a le- és eltűnőben lévő dalok, dumák, életmódok és hősök uralják, és valami dühös és reménytelen ragaszkodás, búcsúnosztalgia. De Õunpuu filmje mégsem ezekről szól, hanem az elsőkről. Akik lerázzák magukról a kötelezően ismétlendő sorsok és a zsánerek forgatókönyveit, és nekivágnak. Talán szöknek, talán menekülnek. Talán barátok, talán szerelmesek, talán ellenségek. Biztos, hogy éhesek és fáradtak. A végtelen tundrán át vezető út még csak az önismeret megszerzését ígéri nekik. A tundrán túl várhat majd rájuk valami új.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/02 60-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15246 |
