Zsitkovszky Béla önéletrajza a Filmkultúra első évfolyamának negyedik számában, 1928. július 25-én jelent meg.
Harminckét évvel ezelőtt került első ízben Magyarországra a film, amelyet akkor még „élőképnek” neveztek. A millenniumi kiállításon, 1896-ban a sokszorosítási és fényképészeti pavillonban mutatták be nálunk az első mozgóképet. Ez a bemutatás azonban még nem olyan volt, mint ma, az első élőképet nem nézte végig „táblás” ház, hanem az Edison-féle stereoscop-szekrény módjára a filmet egyszerre csak egy ember nézhette meg. Ebbe a szekrénybe a néző 1 koronát dobott be, azután a kép automataszerkezettel, villamos kapcsolással megindult és lepergett előtte az első filmkép.
Néhány évvel később Lumière föltalálta a falra való vetítést és rövidesen rá már nálunk is a falra való vetítéssel mutatták be az első élőképeket. Az első filmek 20-40 méteres tekercsekből állottak, semmitmondó jeleneteket tartalmaztak, leginkább tájképeket, ahol legalább 2 füstölgő vonat, vagy más közlekedési eszköz volt felvéve.
Az első filmfelvételt Magyarországon 1896-ban, ugyancsak a millenáris kiállítással kapcsolatban készítették. Az első fölvételt a Lumière-cég készítette a millenniumi díszmenetről, ami akkor nagy szenzációt keltett. Kár, hogy úgy a negatív, mint a megmaradt kópiák elpusztultak! Ezt a millenáris fölvételt 2-3 évvel később a vándormozik mutatták be szerte az országban. 1898-ban az Uránia színházban a spanyol bikaviadalokról készült mozgóképeket mutatták be.
Az első magyar film 1901-ben készült. Pekár Gyula írta ezt az első magyar filmet, amely a táncról szólt és a századok folyamán divatban volt táncokat elevenítette meg. Magának a filmnek Tánc volt a címe. A fölvételeket sem amerikai, sem francia fölvevőgépen nem csinálhattuk, mert abban az időben felvevő gépet kapni nem lehetett. Úgy a francia, mint az amerikai gyárak nagy titokban kezelték az akkori fölvételi gépeket és így magamnak kellett olyan fölvételi gépet konstruálnom, amellyel fölvételt tudtam csinálni. Ez a szerkezet sikerült is, amennyiben bemutatógépből átalakított fölvételi géppel csináltuk az első magyar filmfölvételt. Saját konstrukciójú kopírozógéppel másoltuk a filmet. Kilenc évig álltam az Uránia szolgálatában, majd távozásom után teljes egészében a filmtechnikának szenteltem magam. Erre az időre esik a film őskorának a legérdekesebb filmfölvétele: Rákóczi Ferenc koporsójának Budapestre való elhozataláról készült fölvétel, a második pedig Blériot első fölszállása a rákosi repülőtérről.
A filmgyártás már a háború előtt megkezdődött és az akkori idők első filmjeit, valamint a háború alatt készült magyar filmeket jórészt én fotografáltam. Hogy a nevezetesebb magyar filmeket fölemlítsem, ezek a következők voltak. Korda Sándor rendezésében: A népfölkelő, Lion Lea, A falu rossza. Kertész Mihály rendezésében: A Karthausi, Raszkolnikov. Klein Sándor vállalkozásában: Simon Judit. Kiss Sándor rendezésében: Odette. Lázár Lajos rendezésében: A drótostót, A koldusgróf, Taifun. Az Astrának Balogh Béla rendezésében: Az obsitos, A vengerkák, A toprini nász,A Pál utcai fiúk.
A kommün után a filmgyártás fokozatos visszafejlődést mutat fel, úgyhogy a további felvételi munkáktól visszavonultam. A Paedagógiai filmgyárban vállaltam állást és ott Ágotai Béla vezérigazgató úr irányítása mellett ma is az ifjúsági szemléltető oktatás céljait szolgáló képeket készítem. Büszkeséggel állapítom meg, hogy 1-2 nemzedék került ki a kezem alól és boldog vagyok, hogy megteremtője vagyok annak a magyar filmkultúrának, amely fennállásának három évtizede alatt nemcsak világhírű művészeket, rendezőket adott a világnak, hanem sok magyar filmtechnikust is, akik hirdetik a kinematografia dicsőségét szerte e világon.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/02 13-14. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15244 |
