Fekete Tamás
Deák Kristóf első mozifilmje egyéni és csoportos felnövéstörténet.
Noha egyre több játékfilmes bemutatkozást előz meg a rendező híre korábbi kisfilmjei minősége és sikere után, Deák Kristóf esete mégis más. A 2017-ben Oscart nyert Mindenki – amivel a mai napig ő az egyetlen magyar művész, akit ebben a kategóriában díjaztak – elismerésének köszönhetően az egyik legismertebb hazai kisfilm lett, emiatt komoly várakozás előzte meg első mozifilmjét. Amire egyébként példamutató türelemmel készült, a Mindenki után egy újabb rövidfilm, majd egy egészestés tévéfilm is kikerült a keze alól.
Az unoka főhőse Rudi (Blahó Gergő), aki egy call centerben dolgozik amolyan mindenesként; nem az ügyfelek eléréséért felel, hanem a fénymásoló megjavításáért és a berendezések mozgatásáért. Életében egyetlen igazi társa van, idős, ám életvidám, derűs és örökké játékos nagyapja (Jordán Tamás), akivel egy fedél alatt él. Egyik este a nagypapa telefonhívást kap, és közlik vele, unokáját súlyos baleset érte, és az okozott kár elsimítása érdekében azonnal jelentős összegre van szükség. A magát rendőrnek kiadó illető nem csupán a lakásban hirtelenjében talált összes készpénzt viszi el, de a sok évtizedes múltra visszatekintő, családi ereklyeként hordott karórát is lecsatoltatja a mit sem sejtő férfi csuklójáról. Alig pár óra telik el, mire kiderül, hogy egy gyakran használt átverés, az „unokázós csalás” áldozata lett a nagyapa, a rendőrség tehetetlenségét látva pedig Rudi úgy dönt, maga ered az elkövetők nyomába.
Talán különösnek tűnik egy bemutatkozó mozifilm esetében a rendező visszatérő témáit említeni, Deák korábbi munkái alapján ennek most mégis helye van, ugyanis több olyan elem is van, mely láthatólag különösen foglalkoztatja a direktort. Ám hiába lenne kézenfekvő újbóli felbukkanása, a Mindenki, A legjobb játék és a Foglyok után ezúttal szinte teljesen eltűnik az egyén és a hatalom közti viszony ábrázolása. Bár a hasonló témát feldolgozó filmek alapján várhatnánk, hogy az igazságot kereső főhős valamiképp összeütközésbe kerül a béna és lomha bűnüldöző szervekkel, így pedig közvetett módon a hatalommal is, a fiú itt inkább csak kénytelen beletörődéssel reagál a nyomozók ráérős eljárásmódjára.
A történet iránya viszont most is ugyanúgy a felnövés irányába mutat, ahogy korábban az énekkaros kislányok, vagy a Foglyok főhőse, Sára esetében is. A főszereplő fiatalember csupán életkora és munkája miatt tekinthető felnőttnek, valójában még gyerek – ahogy ezt a cím is jelzi. Nyomozása során, kényszerűségből lép a felnőtté válás útjára, ahol már nem utasításokat követ, hanem önálló döntéseket kell hoznia, majd szembesülnie kell ezek esetleges következményeivel is. Az egyéni történethez pedig szervesen kapcsolódik egy közösség létrejötte, vagy éppen átalakulása és nemesebbé válása is, amit akár egy csoport felnövéstörténetének is tekinthetünk. Az unokában – a Mindenkihez hasonlóan – már létezik egy összeszokott kiscsoport, ami az újonc szereplő(k) megjelenésével nem csupán segít a trauma valódi feldolgozásában, de ráadásul kap egy új, sokkal nemesebb célt is. Mindez ráadásul szimbolikus helyen valósul meg, a film végén a nyitányban látott helyszínt fedezhetjük fel ismét.
Sajnos a kivitelezés most nem lett annyira átgondolt és meggyőző, mint a filmbéli banda ravasz trükkje. A dráma, a thriller és a krimi műfaji kellékeinek alkalmazása esetenként akár egymás ellen dolgozik, vagy éppen esélyt sem kapnak, hogy kellő módon ki tudjanak futni. A bátortalanul induló főhős aktivizálódása nem folytonos, sokszor meg-megáll, sőt, helyenként mintha egyenesen visszafelé haladna, és nem tudna számolni tettei lehetséges következményeivel. Néha a csaló páros cselekedetei is érthetetlenül logikátlanok, ahogy a vakszerencse is a kelleténél többször jön közbe, hogy ezzel lendítse előbbre a cselekményt. A cselekmény beindításában is fontos szerephez jutó karóra titka idővel kiderül, akár ez lehetne a történet csúcspontja, de a csavar fordul egyet, és mintha egy másik – kevésbé hihető – film kezdődne. Az unoka így olyan, mint egy precíznek szánt, de néha meg-megálló, majd kissé pontatlanul újrainduló óra.
Az unoka – magyar, 2021. Rendezte: Deák Kristóf. Írta: Deák Kristóf és Nina Kov. Kép: Maly Róbert. Zene: Balázs Ádám. Vágó: Csillag Mano. Producer: Zákonyi S. Tamás. Szereplők: Blahó Gergely (Rudi), Jordán Tamás (Nagyapa), Pogány Judit (Anci mama), Jászberényi Gábor (Doma), Bárdos Judit (Vera), Döbrösi Laura (Zsuzsi), Papp János (Gyuri bá). Gyártó: Flashback Productions. Forgalmazó: Fórum Hungary. 115 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/02 51-52. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15241 |
